Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 7-8. szám - Gál József: "Hogy volnék én író..."
pedig Pistát illeti kötelességből, nem, nem kötelességből, hanem kötelezettségből szóltam. Kötelezettségből, hogy megírjam közös életünk legfontosabb eseményeit irodalmi és más területen is. Nem ihletből - mondtam. Nem tudtam, mi az ihlet. Festésben bizonyosan tudom, hogy mi az. Ha ilyenkor el kell halasztanom megőrülök, minden rosszat kívánok annak, aki elveszi tőlem az időt, aki másra tereli a figyelmet. Az írás szórakozás, élvezet. De hirtelen megtudtam, mi az ihlet. Pontosan emlékszem a helyre is. Itt, Pista volt szobáján keresztül mentem ki a hallba, s mintha valaki a vállára ütött volna s ezt mondta: ha ennyire vágyói a teste után, miért nem írod le. Te festő vagy! Le is tudod írni minden fényképnél jobban. És leültem és megírtam az Aktot. Szégyentelenül megírtam mennyire szeretem az uramat, s egyúttal adtam róla egy testi fényképet is, egy olyat, amilyet csak egy festő tud. Rajtam kívül senki sem tudja milyen volt a teste, a bőre, hogy nem volt egyforma a két szeme. Szerettem volna ezzel Pistának valami örök emléket vésni, miután ő már megvéste a magáét. Ha megkérdeznének száz embert arról, hogy milyen volt, azt mondanák csúnya, de kedves. Az igazi báját én tudtam, hát miért ne újam le? Hát miért ne újam le, ha csak így tudtam túljutni egy nehéz állapoton. Mi együtt öregedtünk, s nekem a 80 éves Pistában benne van a 30 éves is. így akartam megőrizni. Nagyon szerettem, úgy, ahogy szinte nem is illik, ezért voltak talán irigyek az istenek. Én gyakran elgondolkodtam azon, hogy a festőnőknek miért nincs elég bátorságuk ahhoz, hogy szerelmüket, férjüket megmutassák. Minden festő lefestette a művész feleségét, de a festőnők nem festették le a művésznő férjét. Amikor megjelent az Akt, rengeteg levelet kaptam. „Asszonyom, maga megírta a század szerelmes novelláját. Maga antológia darabot írt, hogy csinálta ezt egy festő?” Tudom: ez dicsekvésnek hangzik, dehát ebben a novellában nem róla van szó elsősorban, hanem egy asszonyról, akit én nézek valahonnan.- Bizonyára sok ember helyett szólalt meg: sok ember közös élményét vagy talán vágyát fogalmazta meg az ilyen hosszantartó intenzív érzelem után. Talán a megközelítés módja volt új - ezért lett nagy a visszhangja!- Ilyen orcátlan azért nem vagyok. Ez illetlenség, ez neveletlenség! - mondaná Pista.- Válasszon még egyet szívéhez közel álló írásai közül!- Arany Magda története. Emlékszik rá?- Sajnálom, nem!-Arany Magda régi cselédünk volt, akit imádtam. 0 17 én 13 éves voltam, mindketten feleslegesek. Magda árvaházi gyerek volt, apja koldus. Volt egy nevelőapja is pár pengőt kapott érte. Velem, ha nem is állandóan — de időről- időre érzékeltették, hogy fölösleges vagyok. Magda is az volt, így szövetségre léptünk. Aztán rövid idő alatt szétváltak útjaink és csak soká találkoztam vele újra... Magda története tragikusan végződött. Eddig nagyon kevés novellám végződött tragikusan. Mostanában azonban, mintha több ilyen lenne. Most írtam meg Kelemen Jóska történetét, aki egy kistisztviselő volt a félegyházi városházán a háború alatt, s munkatársai a szó 716
