Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 7-8. szám - Gál József: "Hogy volnék én író..."
- A könyvavató igen, de az, hogy ki mertem nyitni a számat, Juhász Feri érdeme, hiszen ebben a sorozatban sok embert szóra bírt.- A pályám emlékezete előtt soha, sehol egy sor írása sem látott napvilágot?-Napvilágot nem, de Panni (nővére: Szántó Anna, Komiss Dezsőné) látta. Egyfolytában írtam neki a leveleket, ha nem láttam. És nagyon sokszor nem láttam. Azokban az években sokat voltunk Szigligeten, s később, amikor már külföldre is lehetett utazni, szinte a gatyánkat is elutaztuk, oly mohón vágytunk világot látni. Ezek az utak részben hivatalosak voltak, részben májkrémes turistautak, s ezekről rendszeresen beszámoltam Panninak. Levélbélyegre azért mindig telt, Panninak pedig mindent kellett tudni. A Pályám emlékezetéig az én írói működésem lényege a Levelek testvéremhez volt. Ézek a levelek persze soha nem láthatnak napvilágot, mert diffamáló dolgok tömege volt benne. Különösen a szigligeti levelekben.- Eddigi munkái elsősorban a Holmiban, a Somogybán és a Kortársban jelentek meg. Van három önálló kötete is.-Négy.- A Bálám szamara, a Bálám szamara és a többiek (1997), meg az Akt... (1994).- És a Forradalmi szvit, de azt, amikor 1989-ben megjelent valahogy nem vették észre. Akkor olyan nagy volt a síp, dob, zene, harsona, hogy az én szájharmonikám nem tűnt föl, mert én csak azt írtam meg a forradalomról, amit láttam, meg amit Pista és közeli barátaink láttak és ami a szívemben dobbant. Nem bocsátkoztam bírálatba, se politikai elemzésbe. Az nem az én dolgom.- Fest és ír...- ... amilyen pechem van.- Mikor nyúl ecsethez és mikor tollhoz? Van-e olyan téma, amit csak az egyikkel vagy a másikkal tud megjeleníteni?- Hogyne lenne! De nevetni fog: az utóbbi időben a kezem állapotától függ, hogy írok-e vagy festek. De - a kezem állapotától függetlenül is - mindig kell valamit csinálni, valami módon ki kell fejezni magam. Akármilyen rosszul érzem is magam, muszáj valami kreatív tevékenységet végezni, mert 1-2 nap után még nehezebben viselem el a tétlenséget. Ez óriási pech! De van egy furcsa dolog! A kettő együtt nem megy! Eleinte megpróbáltam. De ha aznap írtam egy cikket, egy vallomást, vagy bármi mást, aznap már nem tudtam festeni. Az írás és a festés nálam nem egypetéjű ikrek.- Visszatérhetek az előző kérdéshez?- Hát persze! Azt használom, ami passzol a témához. A musicalt - tudom, hogy mjuzikelnek kell ejteni, de nem ejtem! -, az Egy szerelem három éjszakáját nem festhettem le. Ez olyan fordulatot, olyan mámort jelentett Pista (férje: Vas István költő, 1910-1991) és az én, meg néhány színész életében, hogy ezt nem festhettem meg. Talán az ágáló, éneklő színészeket festettem volna le? Nem. Ezt csak megírni tudtam.- Említette, hogy nem tud történeteket kitalálni, hanem csak azt tudja leírni, ami Magával megesett. Gondolom az esemény időpontjában, a történés ideje alatt nem jut eszébe, hogy ebből novella születik.- De, eszembe jut. Tudom! Nekem van egy rendkívüli képességem, amit 713
