Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 7-8. szám - Nyikolaj Trubeckoj: Az igaz és hamis nacionalizmusról
denkiben, vagy az adott kultúrát hordozó személyek többségében közösek, melyek összessége a nemzeti alkat. És ezeknek az elemeknek jól kell látszaniuk, hisz minél plasztikusabbak, annál könnyebben ismerhetik fel őket magukban az individuumok. Másképpen fogalmazva, csakis a teljesen egyedi nemzeti kultúrák tekinthetők: valódinak, mivel csak ezek felelhetnek meg a kultúrával szemben támasztott erkölcsi, esztétikai sőt gyakorlati követelményeknek. Ha az ember csak akkor lesz valóban bölcs, erényes, nagyszerű és boldog, ha megismerte önmagát és „önmaga lett”, akkor ugyanez érvényes a nemzetre is. A Jégy önmagad” a nemzet esetében annyit jelent - Jegyen eredeti nemzeti kultúrád”. Az sem változtat ezen, ha azt várjuk el a kultúrától, hogy a Jehető legnagyobb boldogságot nyújtsa az emberek többségének”. - Hiszen az igazi boldogság nem merül ki a komfortban és a legkülönbözőbb egyéni igények kielégítésében, hanem a kiegyensúlyozottságban, a lelki élet minden szintjének harmóniájában rejlik, beleértve a „szükségleteket” is. A kultúra önmagában nem képes megadni az embernek ezt a boldogságot. Mert a boldogság nem az emberen kívül van, hanem benne rejlik, és csak egyetlen út vezethet hozzá, az önismeret. A kultúra csak segítheti az embert abban, hogy boldogabb legyen, megkönnyíti számára az önismereti munkát. És erre csak akkor képes, ha megfelel a fentebb leírtaknak: tökéletesen és jellegzetesen egyedi lesz. Tehát minden nemzetnek más kultúrára van szüksége. Minden nemzetnek világosan ki kell fejeznie egyediségét nemzeti kultúrájában, méghozzá úgy, hogy a kultúra elemei egységes nemzeti árnyalatot kapjanak és egymással is összhangban legyenek. Minél inkább különböznek alkatilag az egyes nemzetek, annál inkább kell különbözniük nemzeti kultúrájuknak is. Ha bizonyos nemzetek alkatilag közel állnak egymáshoz, kultúrájuk is sok közös vonást mutat. De nem létezhet egyetemes emberi kultúra, amely minden nemzet számára egyforma lenne. A nemzeti jellemek és lelki alkatok sokszínűsége mellett az ilyen „egyetemes emberi kultúra” vagy a tisztán anyagi szükségletek kielégítéséhez vezetne a lelki szükségletek rovására, vagy olyan életformát írna elő valamennyi nemzet számára, amely egyetlen etnográfiai típus nemzeti karakterét tükrözi vissza. Az „egyetemes emberi kultúra” egyik esetben sem felelne meg a valódi kultúrával szemben támasztott követelményeknek. Igazi boldogságot sem adhatna senkinek. így tehát kárhoztatnunk kell az emberi kultúrát egységesítő törekvéseket. Épp az ellenkezőjének van erkölcsi létjogosultsága: minden népnek arra kell törekednie, hogy létrehozza saját egyedi nemzeti kultúráját. Mindenfajta kulturális kozmopolitizmus és internacionalizmus elítélendő. De távolról sem mindenfajta nacionalizmusnak van logikai és erkölcsi létjogosultsága. A nacionalizmusok is különfélék lehetnek: az egyik igaz, a másik hamis, de csak az igaz nacionalizmus mutathat feltétlen pozitív viselkedési mintát a nemzeteknek. A fentiekből következik, hogy csak az olyan nacionalizmus lehet igaz, erkölcsileg és logikailag indokolt, amelyik az egyedi nemzeti kultúrából ered és azt tartja szem előtt. Az igaz nacionalistákat e kultúra eszméje kell, hogy vezérelje. Ezt védelmezik és kiállnak mellette. Mindent támogatniuk kell, ami hozzájárulhat az egyedi nemzeti kultúrához, és minden akadályt el kell távolítaniuk az útjából. 688
