Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 7-8. szám - Nyikolaj Trubeckoj: Az igaz és hamis nacionalizmusról
népeknek gyökeresen át kell értelmezniük minden kulturális problémát, új alapokon nyugvó értékrendnek kell felváltania a régi, Európa-központú értékrendet. Minden nem latin-germán népnek kötelessége legyőzni saját egocent- rikusságát, és el kell határolódnia az „emberiség civilizációjával” kapcsolatos téveszméktől, fel kell adnia azt a törekvést, hogy mindenáron „igazi európaivá” váljon. Ezt a kötelességet két aforizma fejezi ki a leghívebben: „ismerd meg önmagad” és „légy önmagad”. Csak az önismeret birtokában küzdhetünk a saját egocentrikusságunk ellen. A valódi önismeret megmutatja az egyén (vagy nép) igazi helyét a világban, rávezeti arra, hogy nem ő a világ közepe. De ugyanez az önismeret ahhoz is hozzásegíti az egyént, hogy megismerje más emberek (vagy népek) természetét, és felismeije, hogy sem az önmagát megismerő szubjektum, sem bármely más hozzá hasonló nem lehet középpont vagy csúcs. Miközben egyre jobban megismeri saját természetét és elmélyíti önismeretét, az egyén vagy a nép előbb-utóbb belátja, hogy minden ember vagy nép egyenrangú. Es e felfedezések során egyre biztosabb lesz saját egyediségében és még inkább törekedni fog arra, hogy önmaga legyen. Es nem csupán törekedni fog erre, hanem meg is valósítja. Mert aki nem ismeri meg önmagát, nem lehet önmaga. Az ember csak akkor őrizheti meg egyéniségét, ha tökéletesen tisztában van saját természetével, világosan látja személyisége lényegét, egy pillanatra sem kerül ellentmondásba önmagával, nem áltatja magát és másokat sem téveszt meg. A legnagyobb földi boldogságot akkor éri el, ha természetét tökéletesen megismervén személyisége is harmonikus és teljes lesz. Az erkölcs lényege is ebben rejlik, ugyanis az őszinte önmegismerés során világosan, tisztán kivehetően szólal meg a lelkiismeret, és az az ember, aki soha sem kerül ellentmondásba önmagával és mindig őszinte önmagához, az feltétlenül erkölcsössé válik, és elérheti a spirituális szépség legmagasabb fokát. Valódi önismeret híján elkerülhetetlen az önámítás és a belső ellentmondás, az ilyen állapot pedig lelkileg szétzilálja az embert. Az önismeret rejti magában az ember számára elérhető legmagasabb szintű bölcsességet - legyen az gyakorlati, hétköznapi vagy elméleti - minden más ismeret csak ámítás és hiábavalóság. Végül pedig csakis az önismereten alapuló egyediségét megismerő egyén (és nép) lehet biztos abban, hogy teljesíti küldetését a földön, valóban azzá válik, aminek teremtették. Egyszóval, az ember egyetlen és leg- magasabbrendű célja a földön az önismeret. Célja, és ugyanakkor eszköze is. Ez a gondolat nem új, nagyon is régi. Szókratész hagyta ránk huszonhárom évszázaddal ezelőtt, de nem ő maga találta ki, hanem a delphoi jósda falán olvasta a bölcs mondást: yvníxi oauxo. Viszont ő volt az első, aki világosan megfogalmazta, és megértette, hogy az önismeret egyszerre etikai és logikai probléma, alapvető fontosságú mind a helyes gondolkodás, mind az erkölcsös élet szempontjából. Az „ismerd meg önmagad” törvénye mindenkit ugyanarra a feladatra kötelez, de ez lényegében minden ember esetében más és más. Sajátos szintézist teremt a viszonylagosból, a szubjektívből és az abszolútból, az általánosból, ezért minden másnál alkalmasabb arra, hogy tértől, időtől független elvként, nemzetiségi különbségektől és történelmi korszakoktól függetlenül minden ember számára egyaránt elfogadható legyen. Ez az elv ma is érvényes, és vonatkozik a nemzetekre is. Könnyen bizonyítható, hogy a világ 685
