Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 1. szám - Nyikolaj Trubeckoj: Dzsingisz kán hagyatéka
által kezdett előző kurzus folytatója. Mint azelőtt, a hatalom csak anyagnak látja Oroszországot, amiből új épületet emelhet - a terv persze egyáltalán nem kötődik az orosz talajhoz, egyenesen Európából vették át. I. Péter és az őt követő uralkodók célja az volt, hogy európai nagyhatalmat hozzanak létre orosz anyagból, ami semmiben sem marad el más európai államoktól, a mai kormányzat arra törekedik, hogy szocialista államot hozzon létre ugyanabból az orosz anyagból, megvalósítván az európai szocialisták régi álmát. Az ideál mindkét esetben idegen, az orosz anyaggal való kapcsolata mesterséges, nem természetes. Mindkét esetben mindent el kell rombolni az ideál megvalósítása érdekében, harcolni kell az idegen sablonba nem illő orosz anyag természetes ellenállásával. Mindkét változat ugyanolyan gyakorlati következményekkel jár. A külpolitikában továbbra is hátráltatja az ország történelmi feladatának elvégzését az a tény, hogy Oroszország szükségtelenül, tévedéséért drága árat fizetve, a gyakorlatban nem igazolható módon beavatkozik más európai országok ügyeibe azért, hogy a történelmi Oroszországtól idegen eszméket támogasson. Korábban az orosz uralkodók különféle „szent szövetségekhez” csatlakoztak, rengeteg pénzt és néha emberéletet is áldoztak erre, háborús veszélynek tették ki az országot, hogy idegen trónokat támogassanak, megerősítsék idegen monarchák hatalmát és magát az európai legitimista- monarchista elvet, aminek semmi köze sem volt az óorosz monarchista ideológiához. Most őrületes pénzeket szórnak el az európai és amerikai kommunista propagandára, külföldi munkásszervezeteket és kommunista pártokat támogatnak, mint ahogy azelőtt a balkáni kisállamok uralkodóit segítették, külföldi sztrájkokat pénzelnek, így mindig fennáll az a veszély, hogy az ország konfliktusba kerül külföldi államokkal. Mindezt a világ proletárjait összefűző szolidaritás nevében teszik, ez épp olyan illuzórikus, mint a világ monarcháit egymásra utaló szolidaritás, amin a „szent szövetség” alapult I. Sándor korában. Mindezt teszik a szocializmus, a kommunizmus, a marxizmus nevében, melyek szintén nem orosz eszmék, nem kötődnek a történelmi Oroszországhoz, mint ahogy annak idején azok a legitimista-monarchista ideálok sem kötődtek hozzá, melyeket oly lelkesen támogattak Európában a Péter utáni korszak orosz uralkodói. És mint ahogy a korábbi Oroszország, a szentpétervári szalonok és az imperátori udvar menedéket nyújtottak a különféle, trónjukról letaszított német hercegeknek vagy olyan politikai emigráns arisztokratáknak, akiknek a helyi belpolitikai fejlemények miatt kellett menekülniük a különféle európai országokból - most a Szovjetunió gyűjti egybe Európa minden zugából a külföldi politikai kalandorokat és az elvetélt forradalmárokat. Mint azelőtt, most is nagyon jó dolguk van nálunk a külföldieknek. Jellemző, hogy ugyanazok a balti tartományok, melyeket azért hódított meg I. Péter, hogy közelebb kerüljön Európához, és amelyek úgy álltak bosszút Oroszországon, hogy elárasztották az orosz minisztériumokat, a flottát, a gár- daezredeket, a kormányzói posztokat és magát az imperátori udvart oroszul alig beszélő, de az orosz népet rettenetesen lenéző német aktatologatókkal, zupásokkal és potentátokkal - most ugyanezek a balti tartományok ugyanolyan idegen államigazgatási apparátust ültetnek a nyakunkba, csakhogy ezt korábban német bárók működtették, most meg lett kommunisták. A belpolitikában is azt látjuk, hogy ugyanazt a Péter cár-féle tempót folytatják. Nehéz 71
