Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 7-8. szám - Zsávolya Zoltán: A Christophoros-boldogság
gyakrabban és egyre nagyobb adagokban zuhan le, akárha mindent elmosó, képként maga is elmosódó takarást akarna képezni. Majd - nyilván - felcsap a szikrazápor, hogy aztán - később, mikor kiürítették már az egész kiégett várkastélyt - fémes, szárazon fehér, sárgáshideg erőteret sugározva körbevegye a két testet a hűvös oltóanyag, vasszínnel a víz, (no nem szánták el magukat oltásra a katonák!:) az újabb nyári vihar átmenetileg kiapadhatat- lannak tetsző locspocsa, a dologiasító küszöbig (vö. elszenesedő tetemek stb., majd) felcsapó holdtócsa, eme fodrozódó, sekélyes világítás. (Egyszóval: olyasmi, amit már el sem mesélünk. És itt sem!) ?A ZÁSZLÓ... HE?, A ZÁRSZÓ HOL VAN?, tolakodik elő -ehelyett - még most is. Gyanús most már, nem-e azt gondolja valami szétfoszló individuum, hogy ez az elhangzás lenne, valamire, a megoldás?! Hát, nem. Ha, állítólag, máig felharsan még néhanapján az ismerős kérdés szózata, így már, évszázadok távolából, bizonyára csak a vár romjai felett lebegő szél suhogását véli olyasformának hallani a jámbor (de a fentiek megalkotásának tükrében: nem ártatlan) utazó, aki nyilván mi volnánk. Persze, miről értesülhet ő egyáltalán hitelesen?, bármilyen dörzsölt. Hiszen pontosan azt az információt kapozza szét előtte foszlányokra (távoztatja el tőle tudásként) az egykori kastély helyén kavargó vihar, milyen ama boldogság. Ráadásul még ez az ismeret is mintha kizárólag a saját életéből szivárogna neki oda...(Másodmagával táboroz éppen, / a jelenleg barátos szomszéd nemzethez tartozó részen: / vadkemping-sátor az otthona / a romok között, fent, kárpáti hegyekben; / s megrebben (egyebekben) / mivel közeleg a terület, a helyzet vad gondnoka.) ,Milyen a boldogság csapong feje mellett a szél. „A boldogság - mard el.” (Éz is a szél.) boldogság csapong tovább. Jó, jó - ó, ó! (Ez nem a szél.)-----H iába minden megjelenítő igyekezet, szellemi tekintetben mindenképp, és részben még testi-lelki értelemben is: kielégítetlenek maradunk (amolyan 3 : 1 arányban). 1.) Barátnőnk éppen a kirándulás idején éli kritikus napjait, ehhez mérten morc a lánygyerek. 2.) Hajnalban a hálózsákban hűvös van, hideg. 3.) Az érzékeny szomszéd nép kutyás felügyelő képviselője által el- találódik ülepünkön a történészi ideg. - 1.) Mivel a nehéz időszakban csak hátulról lehet, mégiscsak, mindenek ellenére is, rekonstruálható valamelyest ama Chris tophoros-mmeC (!) Hangsúlyozzuk azonban: csak valamelyest. Egyszóval: habár boldognak számítunk, a saját konkrét módunkon, magunk is, soha nem tudhatjuk meg, mégsem! (bármennyit képzelegünk) (no meg cselekeszünk!), milyen is lehetett, teljes precizitással, amiből (annyi máshoz, annyi komfortosuláshoz hasonlóan) szintén csak egyetlen egy volt a földön, ismételhetetlenül: a fiatal zászlós halálba torkolló alapvető életöröme. Ráadásul, az idáig említéseinkben jobbára inkább mellőzött levelet sem olvasta senki. Nem maradt fenn! Részben azért sem vacakoltunk vele a fentiekben. Pedig, az auktoriális rögzítés szintjén, fényt vethetne az utolsó napok 633
