Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / Különszám - Kedves Gyula: A lovasság szerepe Komárom védelmében az 1848-49-es szabadságharc alatt
A komáromi várőrséghez tartozó huszárok is szívesen alkalmazták ezt a harceljárást, egyik legsikeresebb akciójuk 1849 szeptemberében az orosz kozákok ellen zajlott le. A huszárság harci módszerei között a portyázás volt talán a legrégibb hagyományú s legkiérleltebb. A szabadságharc hadműveletei azonban már mások voltak, mint a XVIII. században, amikor még sokkal nagyobb lehetősége és szüksége volt egy-egy nagyszabású portyázásnak. 1848-49-ben leginkább Jellacic támadásakor, illetve a téli hadműveletek alkalmával folytak jelentősebb akciók. Az utánpótlási vonalak ellen irányultak, az élelmiszer- és hadianyag-szállítmányok, a futárposta elfogását eredményezték. Nagyrészt a gyorsan mozgó huszárság és lovas szabadcsapatok akciói tudták elszigetelni Jellacic fő erőitől Roth hadtestét, s tették lehetővé az ellenség ozorai fegyverletételével végződő hadművelet sikeres végrehajtását. Sikeres huszárportya szerezte meg a magyar hadvezetés számára azokat az információkat, amelyek ismeretében megtervezhette Klapka és vezérkara az 1849. augusztus 3-i sikeres komáromi kitörést. A portyázás rendkívül nagy önállóságot, találékonyságot és kezdeményező készséget kívánt meg. Gyakran lóról leszállva is harcolni kellett. Az ütközetekben alkalmazott harcászati módszereket három nagy csoportra osztották, amelyek aztán tovább tagolódtak. A lovasságot „elszéledés- ben” (vagyis széles arcvonalon, laza, csatárláncszerű alakzatban), „tömegben” (egyesítve, szorosan zárt tömeget alkotva) vagy más fegyvernemekkel kombinálva alkalmazták. Ha zárt kötelékből „elszélesedve” gyalogságot támadtak a huszárok, arra Komárom végső tusái 587
