Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / Különszám - Rosonczy Ildikó: "Egy maroknyi elkeseredett ember" - A Tömösi-szoros és Brassó fellegvárának bevételéről
A tömösi szoros védelme Gebauer nevű szász erdész személyében akadt olyan vezetője is, aki jól ismerte az alig járható, a magyar állások megkerülésére alkalmas hegyi utakat. „Lüders tábornoknak tevékeny része volt a várható ütközet sikerében. Az első' ütközet, az elsó' találkozás az ellenséggel meghatározza a hadsereg szellemét, a katonákban vagy rossz vagy jó véleményt alakít ki magukról és az ellenségről; azoktól, akik már megütköztek, a győztes fél javát szolgáló túlzásokkal gyorsan elterjednek a hírek az összes csapatok között. Ezért fontos tehát az első' ütközet. Át kellett kelnünk a Kárpátokon, benyomulni Erdélybe, birtokba venni Brassót, a hadszíntéren kialakítani bázisunkat, amely nélkülözhetetlen számunkra. Kudarc esetén nem volt visszaút, mert azt eltorlaszolta a kocsisor. Mindez elég ok volt arra, hogy elszántan fogjunk a küzdelemhez. Reggel öt órakor Lüders tábornok személyesen állt a csapatok élére. Eló'ször a kozákok indultak meg, aztán az ütközetre kijelölt pragai gyalogezred a 3. közepes üteggel, majd a többi csapat. A hadtestparancsnok kíséretével elől haladt. Ahogy elérték az ellenséges állást, két szotnya kozákot küldött előre, hogy lávával3 4 támadják meg az ellenség előretolt állásait. A magyarok három ágyúból azonnal tüzet nyitottak... Az ellenséges üteg lövései annak a helynek a közelében csapódtak be, ahol Lüders tábornok állt a kíséretével. A tábornok megszemlélte a magyarok állását; saját szemével akarta látni, miféle ellenség az, amellyel meg kell 3 lava: laza lovas harcrend a kozákoknál 4 Daragan: Zapiszki o vojne v. Transzilvanyii v. 1849. godu. Szanktpetyerburg. 1859. 48-49. 575
