Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / Különszám - Rabár Ferenc: Az eszéki vár 1848-1849-ben

ban már nem változtathatott azon a tényen, hogy a Dunántúl és Szlavónia Magyarország számára elveszett.

A vár sorsát egyértelműen a volt császári tisztek határozták meg. Az Eder, Glavas, Neubauer által vezetett csoportosulás tudatosan elmulasztotta, só't gátolta azokat az intézkedéseket, amelyek a hosszabb ellenállást lehetővé tették volna. Ezzel az őrséget teljesen kilátástalan helyzetbe sodorták. így sikerült Földváry és Rácz csatlakozását is elérniük, ami megpecsételte Eszék sorsát. A tisztikar teljesen gyanútlan volt, és amikor nyilvánvalóvá vált az árulás ténye, sem a külső', sem a belső' helyzet nem tette lehetővé az eredményes ellenállást.

Több külső és belső kedvezőtlen tényező együttes hatása vezetett az eszéki vár elvesztéséhez. A magyar kormány és Batthyány Kázmér Eszék várának védelme érdekében tett erőfeszítései mégsem voltak hiábavalóak. A várőrség puszta léte is óvatosságra intette Nugentet, és - ha csekély mértékben is - késleltette a Dunántúl meghódítását és akadályozta Pétervárad ostromának megkezdését.

Szerb csapatok szállítása

524