Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / Különszám - Rabár Ferenc: Az eszéki vár 1848-1849-ben
békésen viselik magukat, politikai tetteikért nem vonják őket felelősségre, külön útleveleket kapnak, és bárhová távozhatnak. Ezek a kedvezmények illetik az egykori császári királyi nyugalmazott tiszteket is.- Az őrség minden tagjának magántulajdona sérthetetlen és azzal szabadon rendelkezhet. Az 5. pont kimondta, hogy ha a várparancsnokság a dokumentumok cseréjét 24 órán belül nem hajtja végre, akkor ezt az ostromló csapatok az ellenségeskedések kezdetének tekintik, minden engedményt visszavonnak, a tárgyalásokat felfüggesztik és a várőrségre a legszigorúbb haditörvények vonatkoznak. A feltételek megismerése után a haditanácsban éjfélig tartó vita alakult ki. A vezetésből senki nem foglalt állást a tárgyalások megszakítása mellett. Az ellenvélemények - mint Perczel Pál századosé, aki Zrínyi példájára hivatkozott - elszigeteltek maradtak. A rangkülönbség eleve korlátok közé szorította a szembehelyezkedés lehetőségét. Földváry Perczelt egyszerűen fokozatára figyelmeztette és tiszteletre utasította. A főtisztek és altisztek a vár helyzetét illetően nem rendelkeztek kellő rálátással, a megfeszített szolgálat miatt a vár egyetlen pontjához voltak láncolva, s nem volt tudomásuk arról sem, hogy más csapattesteknél, a várnak különböző pontjain milyen viszonyok uralkodnak. A haditanácskozás mindvégig szakmai mederben folyt, a legszakavatottabb vezetők véleményét nem lehetett cáfolni, politikai vagy morális kérdésfelvetésekre is a törzstisztek szakmai érvekkel válaszoltak. A szorgalmazók érvrendszere a Földváry által elmondottakon alapult. Ez kiegészült a vár reménytelen külső helyzetével, a külső segítség lehetetlenségével, erődítéstani szempontból a vár gyengeségével, és különösen nagy hangsúlyt kapott a legénység megbízhatatlansága. Többek szerint az ellenállás a zászlóaljak nyílt lázadását vonná maga után. Miután egyre több vélemény hangzott el a feladás mellett, még azok a tisztek is elbátortalanod- tak, akik ellene nyilatkoztak volna. Bizonyíthatóan mindössze Perczel és Golubics százados tartott ki a vár védelme mellett. A haditanács mégsem merte vállalni a vár feltétel nélküli feladását. A Batthyány által felvetett becsületes kapitulációról született egyhangú döntés. Ez az adott esetben azt jelentette, hogy az egész várőrség fegyveresen, tisztjei vezetésével kivonul a várból, az osztrákok biztosítják, hogy Batinánál átkelhetnek a Dunán és Bezdán irányába eltávozhatnak. Ennek megfelelően a legénységet nem bocsátják haza. Az átadás módját elfogadják azzal a feltétellel, hogy az erőd túlparti részének a kapuját a kivonulásig még magyar őrség tartja megszállva. A 24 órás határidőt elfogadják, de a módosítások további tárgyalást igényelnek. Attól az időponttól számítva, hogy a várőrség javaslatára megérkezik Trebersburg válasza, a végleges szerződést megfogalmazzák, és 24 órán belül eljuttatják a felsővárosba. Másnap reggel a teljes tisztikar előtt ismertették a vár átadásának feltételeit. A tisztikar nagy része felháborodva utasította vissza a vár feladását. Glavas ekkor azzal érvelt, hogy hazafiúi kötelességük az, hogy a katonákat legalább megmentsék a hazának. A vár elvesztésének következményeit azzal próbálta jelentéktelenné tenni, hogy hangsúlyozta, a máshol bekövetkező magyar sikerek révén Eszék vára magától ismét a kormány kezébe kerül. Beszéde hatásos volt, de nem meggyőző. Zászlóaljanként és csa522
