Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / Különszám - Rabár Ferenc: Az eszéki vár 1848-1849-ben
Batthyány a várerődítéshez nem értett, Földváry Lajosnak minden idejét és erejét a csapatok szervezése kötötte le, a védelmi intézkedések egyébként is a várparancsnok hatáskörébe tartoztak. A felelősség Edert terheli, akinek nem is állt szándékában a kedvezőtlen helyzeten változtatni. Amikor a kormánybiztos felhívta a figyelmét a háztetők leszedésének fontosságára, egyszerűen szükségtelennek ítélte azt. Még érthetetlenebbnek tűnik, hogy az ostromzár létrejötte után is alig történt intézkedés. A tisztek Batthyányhoz intézett figyelmeztetései nyomán a falakon a kisebb hibákat kijavították, elrendelték a fák kivágását is, de ehhez csak az ácsokat rendelték ki, akiket az ellenség élénk tüzeléssel fogadott, így csupán a legközelebbi épületeket rombolták le, a szélső fákat vágták ki. Eder és Glavas tudatosan szabotálták a szükséges intézkedéseket, hogy a magyar kormánnyal rokonszenvező és védekezni akaró tisztek is kilátástalan helyzetbe kerüljenek. Batthyány Kázmér távozása a várból A vár sorsában döntő fordulatot jelentett Batthyány Kázmér távozása. A tisztikar egy része a várat az osztrákok kezére akarta játszani, ehhez mindenképpen el kellett távolítani Batthyányi, aki Kossuth meghatalmazása alapján mint teljhatalmú kormánybiztos - a vár vezetésének hierarchiájában Eder felett állt. A külvárosok elfoglalása után állandó haditanács, hadibizottmány alakult, amelyet Eder, Batthyány tudta nélkül alakított. Ennek a tanácsnak az elnöki tiszte is a kormánybiztost illette volna, de Batthyány - nem elég óvatosan és megfontoltan - bízott a szervezet hatékonyságában és célszerűségében. A tanácskozásokon és üléseken nem vett részt. így alkalmas fórummá vált arra, hogy Glavas és Eder az ingadozó tiszteket a maga oldalára állítsa, s Batthyányi szinte puccsszerűen a várból való távozásra bírja. Február 4-én 11 órára haditanácsot hirdettek meg, amire a kormány- biztost is meghívták. A haditanács az árulásra készülő tisztek számára kedvező eredménnyel zárult. A vár külső segítség nélkül nem tartható - fejtegették Batthyánynak -, az utóbbi napokban több futárt küldtek, de azok nem tértek vissza, sőt két hete egy sem érkezett vissza a várba, biztos hír sem jött az országos hadi helyzetről. Ezért a haditanács megbízza a kormánybiztost, hogy keljen át a Dunán. Legfontosabb feladata az, hogy felmentő sereggel térjen vissza - ha lehetséges, akkor a Bácskába indult Nemegyei seregével amennyiben erre nincsen mód, a kormánytól, Debrecenben kérjen sürgős segítséget. Batthyány tartott attól, hogy távozása az újonc csapatokat végképp demoralizálja. Megígérték neki, hogy a csapatokat kellően felvilágosítják, és a segítség reménye inkább lelkesíteni fogja őket. Semmijei nem utalt arra, hogy Bácskában valóban tud sereget szervezni, a kormánytól gyorsan megkapott csapatok szervezése is sok időt igényelt. Számítani lehetett arra is, hogy a vár teljes körülzárása esetén személyesen nem tud majd visszatérni. Ezért olyan határozat született, hogy három hétig a parancsnokság a vár feladásáról semmilyen körülmények között nem tárgyal. Batthyány a tisztikar számára mégis fenntartotta a kapituláció lehetőségét. Amennyiben az ellenség teljes erővel ostromolna, széles réseket 515
