Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 5-6. szám - MELLÉKLET - Írottkő Stúdió
r KU/./Y beletaposott a pedálba, elengedett kormánnyal. Szokása volt, hogy hátraintegessen szüleimnek Kőszegről Szombathelyre tartva. Nagyon sok a személyes halottam. Ha már a varázs, úgy a tűzvarázs. Ha már az ember, akkor az új ember. Ha már a lakás, legyen minél egyszerűbb. Ha már a jelszó, akkor a bencéseké. Látomásból ered a szó: Aranyadat oszd, ne szórd szét! Milyen meghitt az a furcsa faház, a tüzelő fogytán, az alágyújtó papír elfogyott. Mit lehet tenni, a felgyülemlett írásokat kell tűzre tenni. Tűnődik a lét, és érvényes. Mester nincs, így érvényes. Sátorhegedű szól és méz jelenik meg az egyetlen ablakon. Nem valódi méz. Mézszerű. Folyik le az üvegen. Álmos ködben járok, A páromra vágyom, Kőhegyen ülök, fázom, Hallgatag..., és csend. Álmos ködben járok, A páromat várom, Határozott az akarat, Míg a mendemondák Hallatszanak. Friss vagyok és nem Dülöngélek, - Angelica Az ágyon. Álmos Ködben... Cs. Volpato címe is megvan, Velence. Indulnom kellene. Én pedig csak várok, míg évtizedes álmom meg nem találom. Szeretet a csönd. Működik, mint az óraműszer. Fűtünk az írásokkal, Pelágiának utolsó papírlapja Volt ma a begyújtós. Jó idő van. Szeretet a csend. Működik, mint az óraműszer. Fürdőszobát nyitunk, Pedig még kora az idő, Várakozással terhes a levegő. Zóna! Fekete csend. Sötét, dark. The divine is only real.
