Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 5-6. szám - Gál József: "Az illusztráció - kisérőzene"
de közéjük lopták mindennapi életük eseményeit is. A görög vázák, edények mindig is nagy-nagy élményt jelentenek. Ezeken a hétköznapi tárgyaikon is sokféle technikával, sokféle leleménnyel ábrázolták világukat. Csodálatos edényeik láttán sóvárogva gondol az ember mindennapjaikra, amelyben hétköznapi tárgyaik - egy gabona- vagy olajtároló - önmagában is remekmű volt. Mindenki ismeri a Biblia Pauperum ábrázolásait, a katedrálisok színes üvegablakait. Nemrégiben láttam a chartresi katedrális lenyűgöző' üvegablakait. Semmi mással nem helyettesíthető' élményt adott az ablakok tündöklése. Az egyiptomi relief, a sumér-akkád pecséthenger, a görög váza, a katedrális üvegablaka valójában illusztráció. A mai értelemben vett illusztráció gyökerét véleményem szerint ezen a „tájon” kell keresni. Azért itt, mert ekkoriban az írás-olvasás privilégiuma a papoké-tudósoké volt, az átlagember számára elérhetetlen vágy. Ám e korok emberének is megvolt az igénye saját múltjának és jelenének megjelentetésére, múltjának felidézésére. És volt szeme a körötte lévő tárgyakra, amelyeken mítoszaikat, históriájukat és jelenüket is ábrázolták. A lényeg - az illusztrációs igény, amelyet manapság többen is pejoratív tartalommal töltenek meg - megvolt már a korábbi évszázadokban is az emberekben. Kifejezetten azt a célt szolgálta, hogy láthatóvá tegye az általuk ismert, kiszínesített világot. Az illusztráció ekként bizonyos esztétikai hordozóvá - rajzzá, szoborrá, iparművészeti alkotássá - vált. Ezt az örökséget vitte tovább a könyv megjelenése. Nemcsak a kézzel írt kódexeké, hanem a könyvkiadás első évtizedeié is. Az első időkben elsősorban a tartalom színesítésére használták, s csak a későbbi évszázadokban vált a mai értelemben vett műalkotássá. Az alkotás értéke ez esetben is a művész kvalitásától függött. Az illusztráció szerepéről, fontosságáról szólva emlékezz csak vissza gyermekkori olvasmányaidra! Nem azok maradtak meg benned elsősorban, amelyek illusztrálva voltak? Énbennem igen. Emlékszem, mielőtt egy-egy könyvet kivettem a könyvtárból, mindig végiglapoztam. Ha volt benne illusztráció - s ezek a képek fölkeltették az érdeklődésemet, ha tetszettek a helyszínek, a figurák, a ruhák, mindaz, amit ábrázoltak - akkor kivettem, végigolvastam. A képek nekem bizonyos értelemben többet jelentettek, mint a tartalom- jegyzék. Ez bizonyára primitív szelektálásra vall, de gyerekként egyik válogatási szempontom volt.- És hogyan válogattad az általad illusztrált könyveket'?- Mostanában nem nagyon jelennek meg illusztrált könyvek. A magánkiadók nem foglalkoznak ilyesmivel, vagy nincs rá pénzük. Más a világ! Tehát, nincs is módomban válogatni. De régen sem válogattam. Igyekeztem a rám bízott munkát a legjobb tudásom szerint elvégezni. Egyetlen kiadó, egyetlen kérésére sem mondtam nemet. Engem leggyakrabban a Szépirodalmi, a Magvető, a Helikon és a Móra foglalkoztatott, s ezek a kiadók olyan megbízásokat adtak, amelyeket nem kellett visszautasítanom.-Mi a munkamódszered, hogyan kezdesz hozzá az illusztráláshoz?- Mindenek előtt megpróbálom beleásni magam az író világába. Nem egyszer fordult elő, hogy kétszer-háromszor is végigolvastam a könyv kéziratát. Mindig is nagy tisztelettel fordultam, és fordulok az író és írása felé, 484
