Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 5-6. szám - Szabó Gyula: BUÉK-1959
falvi Zsolt tanúskodhatnak. Az ESPLA-ban 1956 nyarán a Jar-vita előtt igen heves összeütközés volt a kultúrpolitikáról.” földes László: Nem látom be, hogy Hajdú meghívása alapvető fontosságú... Egészében véve számomra valahogy elképesztő, ahogyan én az ellenforradalmi eszméimmel mindig elmegyek Hajdú Győzőhöz, akivel immár öt éve gyűlölködöm, és mindig elmondom neki az én nézeteimet, ezzel szemben a barátaimmal, mert vannak, ezekről én nem beszélek ilyen formában, vagy azok az elvtársak posványbán vannak.” A „tárgyalásnak” ezen a hevesebb pontján, amely a rendkívüli pártalap- szervezeti gyűlésnek kezdett bírósági jelleget adni, a gyűlés-irányító Tompa István szükségesnek látta közbeavatkozni: LTompa Istvárv. Mi itt nem törvényszéki eljárást folytatunk, itt elvi kérdésről van szó, amelyeknek döntő többsége világos. Minden lehetőség megvan arra, hogy a kérdéseket az alapszervezet itt megvitassa. Földes úgy állítja be magát, mintha a többiek dicsérték volna és barátai lennének, és mintha Hajdú Győző lenne az egyedüli, aki rosszat tud mondani.” A tartományi propagandatitkár közbeavatkozása úgy hatott, mintha közvetlenül az váltotta volna ki Szilágyi András felszólalását. Szilágyi a maga mereven „balos”, régi kommunistaságával együtt általában „színfolt” volt a gyűléseken, hozzá is szólt rendszeresen a tárgyalt kérdésekhez, és olykor egészen meglepő fordulatokat vitt a vitába a hozzászólási szeszélye. Ezúttal is így történt: Szilágyi András: Földes nekem nem volt barátom... Ennek elvi okai is voltak. Emlékeztetnem kell arra, hogy én voltam az első idillikus. Velem vitába szállt a Dzsida-ügyben... Sohasem becsülte és dicsérte munkámat. Ennek ellenére mégis én leszek az, aki Földes elvtársnak egy csomó jó pontját mondom el. Mikor egy hadbírósági tárgyaláson nincs védő, az egyik hadbírót teszik meg védőnek. Én magamat teszem meg annak, ha az ő barátai és a fiatalok ezt nem tették meg, Kacsó és Sütő kivételével. Vannak pozitív pontjai is. Először is Földes elvtárs viselkedése 1956 októberében, amikor a többpárt rendszer mellett volt, amíg ki nem derült, hogy az zavaros. Visszaemlékszem arra, hogy Kádár elvtárs csak később jött rá arra, hogy Nagy Imre áruló. Egy furcsa helyzet állott elő... Földes elvtársat megbízták egy feladattal. O teljesítette a feladatát. Azt kell mondanom, hogy sok dicséret is volt az UTUNK-ról, ha hibák voltak, melyik lap nem követett el hibát? A Steaua hibái kisebbek voltak? Hibáit nem akarom kisebbíteni, de ebben a hibarengetegben, amik voltak, össze kell tenni a pozitívumokat, De amikor arról beszélünk, hogy szavazó bírák vagyunk, úgy kell beszélni, hogy minden legyen benne a serpenyőben. A Székely János-cikk pozitív volt, úgyszintén a Létay-cikk is. Nem szavazok az ellen, hogy Földest ki ne zárják a Pártból, de szavazok az ellen, hogy Földes egzisztenciáját tönkretegyék. Ebbe az emberbe erőt, ideget, türelmet, pénzt áldoztunk... Furcsának tartom, hogy Gálfalvi Zsolt szemrehányást tesz, hogy miért nem írt elvi cikkeket... ő tudta, hogy milyen cikk jelent meg Illyés Gyuláról... Azt nem mondom, hogy Földes kizárása ellen vagyok, de ugyanakkor rehabilitációs munkát is adjanak neki.” A gyűlés menetében tovább a hozzászólások „rendje” folytatódott. Márki Zoltán amellett, hogy a büró tagjaként részt vett a jelentés elkészítésében, szintén elmondta a maga személyesebb szavait is: 466
