Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 5-6. szám - Szabó Gyula: BUÉK-1959
Földes az UTUNK élére került, nem tudott ennek a bizalomnak tettekkel megfelelni. Nem tudta ezt az előnyös helyzetet és bizalmat úgy értékesíteni, hogy helyes útra terelje a tévelygő fiatalokat, hogy a Párt mellé sorakoztassa őket. Hanem ellenkezőleg, tőkét kovácsolt és hibás úton ment maga is, és a lapban nem érvényesítette a Párt vonalát... Ha Földes eljutott a politikai hibáktól a Pártellenes megnyilatkozásig, ennek egyik oka, hogy... nem tudott szembenézni a hibáival sem akkor, amikor azokra az alapszervezet felhívta a figyelmét, sem az értelmiségi ülésen... Földes László akkor, amikor formailag önbírálatot gyakorolt, akkor sem tapintott a hibák lényegére. Ahelyett, hogy az UTUNK hibáit vizsgálta volna, inkább az Igaz Szót kezdte elemezni. Igaz, Hajdú Győző az UTUNK hibáit elemezte ugyanakkor... Ahelyett, hogy őszintén szembenézett volna a valósággal, ügyvédi stílust valósított meg, ahol ügyesen, fortélyosan kitért a problémák elől... Földes László nem tudott megállni, mert hiúságát helyezte előtérbe, elragadta a gőg és a siker. A Pártvezetőség leváltását követelte. Elsorvadt a pártosság szelleme és érzése benne... Földes igenis Pártellenes magatartást tanúsított és egyetértek azzal, hogy nem közénk való. Kizárását javasolom.” Két kolozsvári „pártos” író „pálcát tört” Földes felett. Harmadikként legádázabb ellensége következett Vásárhelyről: „Hajdú Győző: Mint meghívott szólok, és azzal kezdem, hogy Földes László amikor azt mondta, hogy nem tartja magát Pártellenesnek sem most, sem pedig akkor, akkor nem mondta a valóságot. Néhány dolgot elmondok, hogy miért tartom Pártellenesnek az utóbbi években kifejtett tevékenysége alapján... Teljesen egyetértek Asztalos István felszólalásával. Én Földes tevékenységét három szakaszra osztom fel. Első a magyarországi ellenforradalom előtti, illetőleg a XX. Kongresszus utáni szakasz. Második szakasz: a magyarországi ellenforradalom utáni szakasz, amikor a Párt bizalmát élvezve az UTUNK élére került és főszerkesztői tevékenységet fejtett ki. A harmadik szakasz: júniusi tevékenysége és a Scinteia cikke utáni megnyilatkozása. Első szakasz: Ebben a szakaszban indult el Földes László azon az úton, hogy én többet elvtársnak nem tudom szólítani. Miben látom ennek a szakasznak a lényegét? Földes az UTUNK hasábjain megjelentetett a kongresszus előtt egy nyilatkozatot... kifejtette azt az álláspontját, amely lényegében teljesen szemben állt a Párt útmutatásaival. Másik cikkében kifejtette, hogy a fiatal íróknál nem tapasztalt liberalizmust és negativizmust... Amikor a Párt előzetesen felhívta a figyelmét a liberalizmus és negativizmus elleni harcra, Földes éppen az ellenkező pozicióról hangoztatta álláspontját. Ez a Párt ideológiájával való szembenállás. Második szakasz-. A Jar-ügyben a Scinteiaban megjelent Pártdokumentummal szemben foglalt állást. A marosvásárhelyi vitákkal sokakat megzavart a kétszínű, álnok felszólalásával, amelyben azt állította, hogy a Párt irodalompolitikájában az a veszély áll fenn, hogy a sematizmus és dog- matizmus visszakerül politikai életünkbe. Visszautasította a Központi Vezetőség határozott állásfoglalását, szembe helyezkedett a Párt Központi Vezetőségének irányvonalával. Ez a legsúlyosabb Pártellenesség. Harmadik szakasz: Részt vett 1956-ban... a Központi Vezetőség egyik ülésén az írói Kongresszus előtt közvetlenül. Földes hibás Pártellenes nézetét Rautu elvtárs világította meg kitűnően. Pártellenes álláspontját bizonyítja az, hogy az írók művében jelentkező hibákért nem az írók felelősek, hanem a valóság. A Párt 454
