Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 5-6. szám - Szabó Gyula: BUÉK-1959

hetett meg ilyen súlyos politikai hibával. Nem a könyvet akarom bírálni, hanem Földest, akinek nagy része van abban, hogy így jelent meg ez a könyv, mert elovastam a véleményezést és az kollektív gazdaság-szervezés ellenes... A Pártvonalon dolgozó Ágoston alakja ellenszenves figura, s általában aki a kollektívát akarja, ebben a könyvben mindenki ellenszenves. Az öreg Akácos az első kötetben rokonszenves, mint néptanács elnök nagyon ügyesen viselkedik. AII. kötetben ez az ember egy demagóg, sematikus, ellenszenves figura, terrorista lesz. Az összes mellette lévő szegényparaszt, aki a munkásosztály szövetségese, mindegyik ellenszenves és feltétlenül kollektív gazdaság-ellenessé válik. Teljesen kifelejti ezt a kérdést, hogy ez a történet, amit az író a jelen időkben beállított, téves, s mikor erre figyelmeztették, azt 1949-re tette át, holott ezek abban az időben nem történhettek meg. Egy irodalompolitikus hivatása az, hogy a Párt tanítása nyomán a fiatal írókat vezesse, irányítsa és az olyan tehetséget, mint Szabó Gyula félresiklasztott, semmit sem tesz, mint irányító, hogy ezeket a hibákat ne vigye be a könyvbe. Hogy ez a kötet ilyen rosszul jelent meg, ez Földes érdeme. Számtalanszor tanújelét adta annak, hogy éles eszű. Siettette a II. kötet megjelenését. Földes félremagyarázta a sematizmus elleni harcot, összetévesztette a bírálattal. A legpozitívabb figurája a könyvnek a középparaszt. Földes Pártellenes megnyilatkozásait nem hallottam. Tudtam azokról a hibákról, amikért az alapszervezet súlyosan szankcionálta. Ez feltétlenül igazolja azt, hogy nem véletlenül történtek a kisiklások, amik a liberalizmus és revizionizmus malmára hajtották a vizet. A magam részéről teljes mértékben elítélem Pártellenes magatartásáért. Ha tetteim azt bizonyítják, hogy Pártellenes vagyok, akkor hiába állítom magamról azt, hogy nem. Javasolom a Pártból való kizárását.”

Kovács György: Szabó Gyula regényéről saját faluja mondta meg a bírálatot, mert minden rokona belépett a társulásba s ez az igazi vélemény. Javasolja, hogy a jegyzőkönyvbe ezeket a részeket vegyék be s nézzék meg az elvtársak.”

Asztalos István mint első felszólaló Földesnek a fiatalok egy részére gyakorolt káros hatását állította a „Pártellenes ügy” központjába, s amikor ennek legkirívóbb példája a Gondos atyafiság II. kötetét „elemezte” részletekbe menően, maga is egy „új tényt” hozott fel Földes ellen, ami azért volt újabb elem, mert Földes utolsó pártszankcionálásakor a II. kötet még nem volt olvasható a maga „súlyos politikai hibáival”. Kovács György - úgyis, mint a Központi Bizottság egyik fő aktivistája a Magyar Autonóm Tartomány „terepén” - egy csatlakozó megjegyzéssel nyomban aláhúzta az új tényt, feszítő éllel hangsúlyozva az erre vonatkozó „részeknek” a jegyzőkönyvi rögzítését. Ezek után második felszólalóként Sőni Pál, Földes egyik legfőbb ellenfele következett a vitában:

JSőni Pál: Egyetértek a jelentéssel és azzal a problémával akarok foglalkozni, hogy Földes László magatartása mennyire károsan hatott a fiatalokra, másrészt mennyire nem tudta megtalálni a módját annak, hogy kiküszöbölje hibáit az elvtársak segítségével és ne kövesse el azokat a politikai jellegű hibákat, amiről itt hallottunk. Én már régóta mondtam, még 1956-57-ben Földesről..., hogy egyoldalúan támadja az idillizmust, a sematizmust, láttam, hogy ezek a hibák politikai hibákká fajulnak... Abban a pillanatban... hogy

453