Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 5-6. szám - Chak István: "Lelkekkel festek..."

gondolatokkal, melyekben nagyon fontos volt az, hogy az értelemre hassanak. Rejtvényezni kellett, programszínházat csináltak. Mostanára annyira elidegenedett - egymástól! - az ember, hogy az érzelmeket kell felkorbácsolni és újraéleszteni. Ezáltal juthatunk el a lelkek egymásba kapaszkodásához, érezhetik azt, hogy szárnyuk van, s ha ez megtörténik a színházban, akkor hazafelé menet elkezdenek gondolkozni azon, hogy mit éreztek: vagyis: ha az előadás érzelmei által megfogta a nézőt, akkor van esély arra, hogy elgondolkodjon. Ez az előadás ilyen szeretne lenni.- Végzettséged szerint színművész vagy. Miért vetemedik - ha szabad ezt a szót használnom - egy színész erre a „szerepre”?- Ezt feltették már nekem többször. Megmondom őszintén: nem tudom. Ez a vágyam. Nekem nincs akkora különbség a lelkemben, hogy rendezzek vagy játszak. Ez is egy érzelmi kötődés. Ha akarnám „nagyon fogalmazni”, tulajdonképpen alakoskodva, akkor valami olyasmit mondanék, az egész érdekel. Nem csak egy szegmense a színháznak, hanem az egész, a teremtés. Gyermekkoromban sokat rajzoltam meg festettem, lehet, hogy most is ezt csinálom tovább, a lelkekkel a levegőbe.- Milyennek találtad az itteni közönséget?- Nagyon boldog vagyok, hogy a közönség ennyire lelkesen szereti a színházat. Ez nekem nagy boldogság. Én voltam olyan helyen, ahol nem szerették ennyire. Nagyon fontos, hogy megbecsüljük és ne riasszuk el ezt a közönséget. A közönség sokkal érzékenyebb és sokkal szélesebb amplitúdóval jár, minthogy az egyszerű szórakozást keresse. Ezt úgy fogalmaztam egyszer: annyi tejszínhabot kap, hogy keserű csokoládéra is vágyik.-Megkerülhetetlen a másik kérdés: több színházzal kapcsolatban lehetett olvasni nevedet a közelmúltban. Lehet, hogy egydarabos rendező leszel Zalaegerszegen?- Nem, nem leszek egydarabos rendező Zalaegerszegen! Szeretnék itt gyökeret verni, ezért is jöttem ide Bereményi Géza barátommal. Ügy gondolom, nagyon fontos bástyája lehet „a”színháznak a vidéki színházak sora. Nagyon fontos műhelymunkákra és társulatépítésre csak vidéki színházakban van lehetőség. Nagyon fontos számomra, hogy társulat is legyen, ne csak vendégművészekkel kelljen együttdolgozni. Lehet, hogy elmegyek egy-két rendezésre - hívtak több helyre is. Ha elmegyek is, vissza fogok jönni.- Búcsúzóul azt szerettem volna, hogy sok sikert kívánok, aztán eszembe jutott, kollégáid néhányszor már kijavítottak: premier előtt ilyet nem szabad kívánni. Mit szabad?- Én nem tudom. Premier előtt, azt hiszem, az a fontos, hogy valamiképpen együttérzést és szeretetet adjunk az alkotónak. Ha szeretik az embert, szárnyakat adnak neki. A lényeg a bizalom. Ez nagyon fontos!- Ebben egyetértek, de - mint néminemű alkotótevékenységgel megvert ember - hadd vitatkozzak annyiban, hogy ez a filozófia tévképzetekhez is vezethet; ui. pusztán attól, hogy nem bántanak, hajlamos vagyok „lereagálni” azt: most szeretnek.- Azt hiszem, akkor félreértés van...- Azon túl, hogy értem amit mondasz, sőt, egyetértek veled...- Válaszolhatok erre? Ugyanis annyi atrocitás éri az embert a mindennapokban, hogy nem tud elkényelmesedni. Maga ez a harc sem egy diadalme443