Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 4. szám - Nyikolaj Trubeckoj: Az ukrán kérdés
jezheti és ki is kell fejeznie egyéniségét. Másrészt viszont arra is rámutattunk, hogy a magasabb rendű értékeket magába foglaló „felsó' szintjén” nem vetélkedhet az össznemzeti kultúrával. így tehát kirajzolódik valamiféle természetes elkülönülés az össznemzeti és az ukrán kulturális szféra között. Ez az elkülönülés természetesen nem merül ki a fentiekben, hisz a már említett „alsó” és Jelsó” szinten kívül a kultúrában „közbülső” szinteknek is létezniük kell. De magát az elkülönülés elvét mégiscsak kijelöltük ezzel. 4 Ugyanezen elvek és elképzelések alapján kell elkülöníteni az össznemzeti kulturális szférától a belorusz, a nagyorosz és más regionális kultúrákat. Hisz, mint már fentebb kifejtettük, a Péter cár utáni korszak egész orosz kultúrájára jellemző volt, hogy a kultúra „alsó szintje” nem illeszkedik a konkrét népi alapokhoz. A jövőben pótolni kell ezt a hiányosságot, összhangba kell hozni az orosz nép konkrét nemzeti arculatával az orosz kultúrának azt a vonulatát, amely a népi gyökerekből táplálkozik, másként fogalmazva, közelebb kell hozni a néphez a kultúrát, ez a biztosítéka annak, hogy a „népi származásúak” folyamatosan részt vegyenek a kulturális alkotó munkában. S mivel a kultúra e szintje az orosz nép konkrét, egyéni jellemvonásainak megfelelően alakul, ez az építő munka erősen differenciálódik tájegységek és népcsoportok szerint. Hisz az „orosz nép általában” absztrakció, konkrétan léteznek nagyoroszok (és helyi változataik - északi és déli nagyoroszok, po- morok, volgaiak, szibériaiak, kozákok és így tovább), beloruszok, kisorosz-uk- ránok (szintén a megfelelő helyi változataikkal egyetemben), s a kultúra „alsó szintjét” minden adott régióban pontosan az orosz nép adott konkrét egyéni változatával (az orosz nemzeti karakter adott regionális egyéniségével) kell összhangba hozni. Ennek következtében az orosz kultúra a jövőben külsőleg erősen differenciálódik tájegységek, régiók szerint, s a korábbi absztrakt, uniformizált, személytelen egyformaságot felváltja a markánsan kirajzolódó helyi árnyalatok színeiben pompázó szivárvány. Ugyanakkor súlyos hibát követnénk el, ha a kulturális építő munka egyetlen vagy legfőbb céljának e regionális változatok kifejlesztését vélnénk. Nem ajánlatos elfeledkezni arról, hogy a népi gyökerekből táplálkozó „alsó szinten” kívül minden kultúrában léteznie kell egy másik, a szellemi élet csúcsteljesítményeihez közelítő szintnek is. És jaja a kultúrának, ha ez a szintje fejletlen marad, s ennek következtében a nemzeti kulturális elit arra kényszerül, hogy a magasabb rendű szellemi igényeinek megfelelő kulturális értékeket ne odahaza, hanem idegenben keresse! Ezért a népi gyökerekből táplálkozó „alsó szint” kialakítása és fejlesztése mellett komoly munkát kell folytatni az „elit” kulturális értékek szintjén is. Fentebb már rámutattunk arra, hogy míg az orosz kultúra „alsó szintjén” végzett munka természetéből adódóan az orosz népcsoportok és tájegységek szerinti differenciálódást feltételezi, az orosz kultúra „felső szintjén” - megint csak e munka természetéből adódóan - épp ellenkezőleg, minden orosz népcsoportnak együtt kell működnie. Míg az „alsó szinten” folytatott tevékenység természetszerűleg regionális határok közé szorul, s ezek a határok szükségesek is ahhoz, hogy 370
