Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 4. szám - Nyikolaj Trubeckoj: Az ukrán kérdés
drámairodalomnak. Nagy ritkán előadták az udvarban az ukrán szerők, például Szimeon Polockij műveit. A Péter cár utáni orosz drámairodalom genetikailag az ukrán iskoladrámához kötődik. Láthatjuk hát, hogy a Péter cár utáni orosz irodalom minden téren a nyugat-orosz, ukrán irodalmi hagyomány közvetlen folytatása. Más művészeti ágakban is hasonló a helyzet. Ugyanez elmondható a zenéről, mind a vokális (túlnyomórészt egyházi), mind a hangszeres zenéről, a festészetről (a nagyorosz hagyomány csak az óhitűeknél élt tovább, az egész Péter cár utáni ikon- és portréfestészet a nyugat-orosz hagyomány folytatója) és az egyházi építészetről (vagyis az építészet egyetlen olyan válfajáról, melynek bizonyos jegyeit az „orosz stílussal” szokás azonosítani).2 De nemcsak a Péter cár utáni Oroszország művészetében, hanem a szellemi kultúra minden területén megfigyelhető, hogy átvették a nyugat-orosz hagyományokat és elvetették a moszkvaiakat. A hitéletről alkotott felfogásnak, az egyházi és teológiai gondolkodásban kibontakozó irányzatoknak is mind ugyanezt a nyugat-orosz hagyományt kellett követniük, hisz már Nyikon korában az orosz liturgikus nyelv nyugat-orosz változatát nyilvánították egyedül kanonikusnak, és a Mohila Akadémia volt a legfelsőbb szinten végbemenő vallási megújulás összorosz központja, hosszú időn át itt képezték az orosz főpapok többségét. A Péter cár utáni orosz oktatás is - mind szellemiségét, mind a tananyagot tekintve - a nyugat-orosz hagyományokat folytatta. Végezetül, ami nagyon jellemző a Péter cár utáni korszakra, a régi nagyorosz kultúráról elterjedt felfogás is eredetét tekintve nyugat-orosz volt. A régi Moszkóvia kultúrájáról ugyanolyan véleményeket hangoztattak (sőt, mondhatnánk, hangoztatnak ma is), mint a XVII. század ukrán „tudósai”... 2 Kétség nem férhet hozzá, hogy a XVII-XVIII. század fordulóján végbement a nagyorosz szellemi kultúra ukránosítása. Nem tettek már különbséget az orosz kultúra nyugat-orosz és moszkvai változata között, mert ez utóbbit megsemmisítették, így az orosz kultúra eggyé olvadt. A Péter cár utáni korszak eme egységes orosz kultúrája eredetét tekintve nyugat-orosz, ukrán volt, ugyanakkor az orosz államiság nagyorosz eredetű volt, ezért a kulturális központot át kellett helyezni Ukrajnából Nagy- Oroszországba. Ennek következtében ez a kultúra nem sajátosan nagyorosz vagy ukrán, hanem össznemzeti kultúrává vált. További fejlődését nagy mértékben épp ez az átmenet határozta meg, amikor a behatárolt, helyi változat mindenre kiterjedvén össznemzetivé vált. Az orosz kultúra nyugat-orosz változata akkor alakult ki, amikor Ukrajna Lengyelország provinciája, Lengyelország pedig kulturális értelemben a latin-germán Európa provinciája (sötét, távoli perifériája) volt. De Péter cár kora után az orosz kultúra nyugatorosz változata lett az egyetlen össznemzeti, s mint ilyen, Oroszország szempontjából fővárosi kultúra, maga az ország pedig ekkor nyújtotta be igényét 2 A Péter cár utáni korszak orosz építészetén, festészetén és szobrászatén kimutatható nyugat-orosz hatásról lásd P. N. Szavickij észrevételeit: Velikomsszija i Ukraina v russzkoj kulture, Roclnoje Szlovo, 8. (1926). 363
