Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 1. szám - Molnár Gergely: Orgoványi napló 1895-1932
hogy egy kis formája legyen a dolognak. Ma azért mégis folytatom a naplót; nem azért, mintha valami nagy kedvem volna, hanem csak hogy folytatása legyen a legutóbb elbeszélt eseményeknek. Csütörtök éjjel óta folyton nyargaltak a vöröskatonákkal megrakott kocsik, és szedték össze a gazdákat. Ki lehetett a gazember, ki az összefogdoscíst irányította? Nem egy ember volt. Azt tudjuk, hogy csütörtök este már itt volt egy század vöröskatona. Meg, hogy csütörtök este összeült a direktórium (Lengyel István elnök, Ürögi Ferenc és Ürögi Lajos), meg ott volt Meskó János, a szövetkezeti bolt üzletvezetője, és Böszörményi István tanító is, akit a tanácskormány már visszahelyezett állásába, s aki kezdettől fogva fő-fő embere volt Orgovány szocialista pártjának, járási és megyei direktóriumi tag, sőt a folyó hó 14-én összeülendő országos tanácskongresszusnak is tagja lesz. Igen, annyit tudok csak, hogy annak a végzetes csütörtöki napnak az estvéjén ezek tanácskoztak. Eördögh főjegyző is velük volt egy darabig, de amikor ő bement lefeküdni, még amazok együtt maradtak mintegy éjfélig. Szétoszlásuk után katonák ültek a már készen álló kocsikra, és megkezdődött a hajsza, az összefogdosás. Megpróbálom elősorolni emlékezetből az összefogdosott gazdák nevét: Almási János (ez idő szerént kunszentmiklósi); Baky Lajos, a szalkesztmártoni református pap, Baky Ferenc 500 holdas, éppen a bugaci határon levő birtokának árendása; Király Pál, Kis Király Imre, Nagy Király Imre a két fiával; Király Sándor, Baski László s testvére, Baski Lajos; Kun János, Kun Imre, ifj. Bócsai József, ifj. Gellért Imre, Józsa Zsigmond, Barát János, Kummogó Pap Sándor, Ruben Pap Sándor (református egyházgondnok), Zilahi István, Gazdag Vén (Végh) Mihály a fiával együtt; Tikos Ferenc, Tikos József, Tikos Imre, Olasz Sándor (a volt másodbíró), ifj. Kristóf István (a volt főbíró fia), Farkas Imre és fia; Olasz Gábor, Marosi József (Baski András veje), s ugyancsak Baski másik veje, a Köncsögön lakó Felföldi Dezső; ifjú Király Gábor a fiával, a háborúban törzsőrmesteri rangra emelkedett és arany vitézségi érmet is nyert legifjabb Király Gáborral; Tót Imre gazda fiai: Ambrus és Imre; Heródek István; Kéri László fiai: Gyula és Sándor; Pap Sándor rokkant; az idős Pap Lajos. Ezek mind gazdák vagy gazdafiak voltak. Azután volt egy proletár is, ifj. Molnár István: ellene az volt a vád, hogy fegyvert találtak nála eldugva a kályhacsőben. Meg be volt fogva a vén ravasz Besze Lajos szűcs, hentes és zug-bormérő is a szesztilalom áthágása miatt. Bort adott a göböljárási részen lakó Atrok Pálnak és Pál Istvánnak, akik éppen akkor tántorogtak hazafelé, amikor a 20 vörös huszár jött a hajcipőre Kecskemét felől. Ezért a szörnyű bűnükért (hogy tudniillik be mertek szeszeim) a vörös huszárok visszahajtották és a gazdák közé elegyítették őket. Lehet, hogy még többen is voltak, de ezekre emlékszek biztosan. Szombaton estéig kínlódtak ott ezek a derék emberek. Lelki kínt éltek át inkább, mint testit, bár a test is szenvedett ott, hol a lélek nyugtalan volt, márpedig szegényeket kínozta a szörnyű rossz hír, amit már előzőleg is hallottak az ilyen helyzetben levőkről Lajosmizséről. Devecserről, Dömsödróí, meg a kecskeméti Szentkirályi pusztáról, ahol ezek a marha vörösök valóságos sortűz alá vették még a békésen dolgozó népet is, Balázsfői Kiss István tekintélyes ügyvédet 36
