Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 4. szám - Zsávolya Zoltán: A helyzet kutyája

egyedül távolodom. Előre szaladok, kiérek a nyolcas kötelékből, Luxy Bébe (is) elmarad a messzeségben. Visszanézek a kiégett mezőre, a sínek fényesen fut- nak-futnak csak a derengésben, és még mindig semmi mozgás rajtuk. Csak a fakó fák, a pergamenszáraz fű ott alul: egyre keskenyülő horizontban, hamarosan alig felismerhetően. Repülök, mondom, suhanok, egyre von előre a lendülő messzeség..., ellenben a táj továbbra is határozottan ismerős. Váratlanul hát (és mégis megnyugtatóan) egy gondolat hasít belém. (Szoktam gondolkodni!) Hátraszólok a végképp, a reménytelenül lemaradónak, miközben beleturbózom az eltűnésbe.

„Mint a kóbor levél, olyan vagy”, mondom „mint a lomb, ha elaszta a hév”. Látom ugyanis, lelki szemeim előtt, a sorsát. Amilyen lesz: Nélkülem.

Ji. HÉV?”, értetlenkedik Luxy Bébe. .

[...], dühöngök tehetetlenül, sajnálkozva (szállók, visszafordíthatatlanul).

Hangzik (el):

„Minek bóklászol te a Filatorigátnál, szép fiam?!”

330

Szilárdi Béla rajza