Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 4. szám - Erotika - Alberto Bevilacqua: A tisztaság Erósza
életedben...” Már jó ideje semmit nem tudok Pieróról. Utoljára akkor láttam, mikor a naplóját nekem adta. Hiányzik Piero. Hány olyan férfi van, aki Pierónak éppen az ellentéte? Tiszta szívből utálom őket. Találomra kiválasztok közülük egyet, akit azoknak a szimbólumaként írtam le, akik a férfi- nő kapcsolatok világát megfertőzik. A harmincéves B. naplójában olyan alaptípusról van szó, aki hétköznapi közismertségnek örvend és komikusként tartják számon; de ő, ellentétben a komikummal - ami mindig olyan correggio-i angyalt kíván, aki szellemességével beragyogja az örömteli érzékiséget -, csak egy puttó csontvázát és egy elbizakodott, gyászos, utánzó ticet birtokol. Az Erósz soha nem érintette meg kegyeivel. Hiú, de a hiúk közt is csak középszerű, aki állandóan „vagina-praktizálással” egyenlíti ki szürkeségének komplexusait. A nőkön átgázolva enyhít emésztő gondjain: soha, pillanatra sem lesz eredeti, kreatív tehetség. Az ilyen férfiak olyanok, majom a ketrecben. A nők meg mégis elmennek velük, még azok is, akik nem látszanak butáknak. Igazságokat találnak ki, de nincs igazság. Csak egy kis jel, mondják. Rettenetes. Akkor meg miért? Miért jutalmazzátok a notóriusságot? Érthetetlen, hogy ezt fáj belátni. Mentségére, B. naplója legalább őszinte és erős elutasítás van benne ezekkel a férfiakkal szemben: Jszik egy újabb pohárral és rámfekszik. Szempillantás alatt levetkőztet, majd ő is levetkőzik. Rám néz, azt mondja Jó segged van”. Átvonszol a hálószobába. Magával hozza az üveget. Iszik, rámfekszik, aztán nyalogatni kezd, mint egy fagylaltot. Belém hatol, de nem mondanám, hogy nagy élmény... Bevisz a fürdőszobába. Atükörrel szemben nekitámaszt a mosdónak. Rátámaszkodok, tökrészegen megragad: „nézd milyen szép vagy!” Nem az önhitt, sietős aktust élvezem, hanem azt a képet, amit nyújt... Rómába megyek vele. Kefélés előtt gitározik és énekel nekem. Belémrakja a részeg faszát, ettől szolgálatkész, kedves és büszke lesz. Bevés egy rovátkát a kése nyelébe... Vonz a teste, de ő csak azt akarja... Iszik, bagózik és addig nem csinálja, míg le nem issza magát. Megijeszt, hogy már szinte belenyugodtam. Undorodva hagyom ott. Sírok és egyre inkább úgy érzem, megszakad a szívem. Le akarom okádni, el akarom pusztítani a nőiségemet. Halvány lila gőzöm sincs az igazi orgazmusról. És azok közül, akikkel lefeküdtem, senki nem tudott nekem semmi emberit, de még erotikusát sem adni. Soha nem sikoltoztam, csak siralmasan nyögdöstem a hálás tűréstől... Szívből köszönöm a súlyos, haszontalan, felelőtlen szerszámaitokat, amelyeket kínkeservesen megtűrtem, hogy találjak egy kis rohadék boldogságot.” B. naplója megérdemelné, hogy kiadják és terjesszék. Végrendelet, amely szokatlanul ábrázolja a nőiességet, amely leszámol a férfiúi imbecilitással. Kívánom B.-nek, ne vesszen el anélkül, hogy kimenekülne válságaiból és zavarodottságából. 318
