Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 4. szám - Erotika - Alberto Bevilacqua: A tisztaság Erósza
olvasom - már amelyiket megtalálom, mivel egy csomó elveszett szembe találom magam fiatalságom vissza nem térő történeteivel, napjaival, megfeledkezve koromról, átélem akkori élményeimet. És lám, boldogság a megélt boldogság újraolvasása, amit, összhangban a természettel - ami még nálunk is jobban irtózik az unalomtól - találtam meg. Természetesen a betegesség egy fajtája is hat rám. Miért látnám borúsan? Talán nem a beteges érzékenység-e az, ami egy vers, vagy regény megírására késztet? Nevekkel, dátumokkal találkozom. Aznap... Újra találkozom távoli és kevésbé távoli szeretőimmel: a legmeglepőbbel, utazásaim nőjével, főszereplőmmel, a féltékennyel, a legokosabbal, a meséssel, a perverzzel, a rejtélyessel és még sorolhatnám... Vannak, a megnyilvánulásokon és vallomásokon kívül más, a viselkedéssel kapcsolatos részletek is. Gyönyörűségek és aljasságok. Zseniális ötletek kamarazenére: duettek, tercettek, bizarr szólamok, egy késztetés arra, hogy a vonósok, pizzicatok, tremolók, halk hangok minden lehetőségét kihasználják. A muzsika... A jegyzetek kották. Az Erósz is az. A hangjegyek, ellentétben a szavakkal, egymást óhajtják, ahogy mi is egymást akarjuk. Vágyaink kettős tükrei. Jegyzeteim kedves barátnői: néha minden olyan átmenetinek tűnnek. Együtt voltunk, már-már lóvátéve az időt úgy, hogy észre se vegyük, hogy becsapjuk magunkat. Most pedig valami kísért bennünket, hogy ott maradjunk az időben. A. B. barátnőmmel beszélgettem, Róma környéki házában, szemben egy üvegházzal, ahol mindenféle virág volt: a legegyszerűbbtől a vadvirágon át a rózsa és az orchidea minden fajtájáig. Bevallottam neki:- Mindig hidegen hagyott a remek libertinus írók hitvallása. Ezen felül, Erósz tanításaiból fakadóan, ars amandi kultuszuk, hogy aggodalommal visszaszerezzék az érzéki lelket, amivel nem rendelkeznek, számomra érvénytelenül hangzik. Mert Erószt, nem lehet túlgondolni, vagy didaktikus és intellektuális sémák közé szorítani.- Mit értesz libertinuson?- Madame de Maintenon ezt a meghatározást az erkölcstelenre, a féktelen szokásokra használta. De vigyázz: a hamis libertinus az irodalomban, végül is csalóka módon, a szabálytalanságok előadását szabályozza a valóságban. Körültekintő rendező. A vérbeli libertinus az életben azonban nem ismeri a rejtjeles módozatokat akkor sem, ha tollat ragad.- És milyen írások kavarnak fel?- Nemcsak felkavarnak, örömet okoznak, meghatnak, hanem gondoskodnak is róla, hogy egyszer beleéljem magam, másszor elborzasszanak. Soha egy mesterkélt érzés. Azokról a névtelen és nem éppen irodalmi személyekről beszélek, akik átadják magukat a titkos oldalaknak, amik olyanok, mint a palackba zárt üzenet, amit a hajótörött a tenger szeszélyére bíz, anélkül, hogy felmerülne benne a kérdés, hogy lesz-e egy hajó, aminek nekiütközik. Ez lehetne egy következő metafora is: szeretem azokat, akik papírra vetik az Erószt, mint néhány megszállott, aki éppenséggel miniatűr vitorlást épít a palackba, ami olyan, mint az érzéki jóslás, amelyhez eredetünk kezdetleges 314
