Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 3. szám - Farkas Krisztina: "Nem lázadt szegény többé"

televényfóldje a fának s ágya száz új ibolyának.”

(Virág - ballada)

Szemlélete a gyökereitől elszakadni nem tudó pusztai emberé. Az ősele- mek pogány eredetű, mágikus tiszteletének hagyományát őrizte meg. Ezzel magyarázható, hogy verseiben gyakori a természeti jelenségek, főként a víz és a hold megszemélyesítése;

,A juhászok meg már csak nézték, hogy az égen hold ballag át s csudálja nagy, fehér szemmel anyám lábán a balladát.”

(Anyám balladát táncol)

A végtisztesség nélkül elhantolt elődöket elsirató táncjáték, a hold embe- riesítésével a világegyetem megbomlott rendjét helyreállító, az elmúlás feletti győzelmet ünneplő, örökérvényű szertartássá válik.

„Viszi okét, megáradva, örök csendre, nem bánatra.

Viszi őket. Sötét az Olt: neki már sok dongó dalolt.”

(Sötét Olt és sárga dongó)

Itt pedig a reménytelen szerelmeseket elragadó Olt a cselekvő'.

Sinka balladáinak konfliktusa többnyire társadalmi eredetű. A Fábián Pista, Hódf'alván zokogtak, Este volt épp nap szálltakor, Ballada egy őszi szekérről, Elfoly a Kálló vizében, és az Erdei liliom című versekben azonban a társadalmi-szociális ellentét vezérmotívumként van jelen, mivel csak betyárballadáinak hősei jutnak el a hintés, puskás úri had ellen mindhalálig vállalt lázadásig.

Minden vidéknek megvoltak a kiváltságosok törvényeit semmibe vevő, a rézgombos zsandárok éber tekintete elől az erdők mélyére húzódó, kemény, szikár legényei. Név szerint ismerték őket. Angyal Bandi az Alföld, Zöld Marci a Tisza-vidék, Sobri Jóska a Dunántúl, Rózsa Sándor a szegedi alsó tanyák, Fábián Pista pedig Nagyszalonta legendás hírű betyára volt. Tetteikről a nép körében szájról szájra jártak a történetek, melyek csakhamar verssé, dallá formálódtak. A dalokban, balladákban a betyárok mindig a néppel méltatlanul bánók megalázóiként, az igazság és a szabadság védelmezőiként jelennek meg. Sinka is ezt a motívumot viszi tovább Fábián Pista című balladájában.

Fábián Pistát a szabadságharc leverése utáni időkben végeztette ki a császári rögtönítélő bíróság. Sok rablás terhelte a lelkét, de nem gyilkolt el- fogatásáig, csak az ételben s italban dúskálókat fosztogatta. Ezt a helyi hagyományt dolgozza fel a betyár emlékének szentelt balladában Sinka István is.

A Bor-Ökrösnéhez hasonlóan a beszélgetést alkalmazza. Felváltva szólal271