Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 1. szám - Molnár Gergely: Orgoványi napló 1895-1932
Március 31. Hétfő. A múlt héten csendes kis falunkban nem történt semmi nevezetesebb esemény. Az új tanácskormány egyre gyártja az újabb és újabb érdekes rendeletöket. A nagyobb bankokat állami ellenőrzés alá vette már: a házakat pedig köztulajdonnak nyilvánította, ami a nagyobb városokban azonnal életbe is lépett. A különélő házastársak meg - egyik rendelet szerént - anélkül, hogy törvényesen elválnának: új házasságot köthetnek az anyakönyvvezetőnél. Egy másik röndölet meg a vörös hadsereg felállítását rendeli el, melybe azonban csak szervezett munkások, és csak a szakszervezet ajánlatára vétetnek fel, s amely kizárólag proletár érdekeket lesz hivatva védeni. Minden jelentkező katona ellátáson és ruházaton kívül havi 450-600 koronát kap; otthon maradt családja pedig fejenként havi 50 koronát. A nép hallgat, mert a forradalmi törvényszék meg a halálbüntetés ott lebeg mindönki feje fölött. Egy kérdés motoszkál azonban minden földmíves ajakán: mi lesz a magántulajdonú földbirtokkal? Az is mind állami tulajdonba vétetik, mint a házak? Ma még nincs nyilvánosságra hozva a kormány politikája ebben a kérdésben. Csak annyit olvashattunk ki az irányelvek közül, hogy a „kisvagyont” nincs szándékukban kisajátítani. A nálunk működő birtokrendező bizottság jogi tanácsadóját, az ügyvédet a múlt héten Pestre rendelte a fóldmívelésügyi kormány. A másik kettő, Martos mérnök és Trombitás gazdász pedig Jakabszállásra jártak a múlt hónapban, hogy a jelentkezőket összeúják. Tegnap este meglátogattak, és azt mondták, hogy a szövetkezeti gazdálkodásra, melyre a szovjetkormány helyezkedni akar, éppen nem jelentközik senki se. A múlt héten Fülöpszálláson jártam, mert a Hangya szövetkezet múlt évi számadását és mérlegét készítő Liebmann ellenőrt is felhívatta egy sür- gön- nyel a Hangya-központ. Olvasom, hogy már az is szocializálva van; a Gazdaszövetséggel megszüntette az összeköttetést, és a tisztviselők vették birtokba szövetkezeti alapon. Igen, az ellenőrt vittem Fülöpszállásra a délutáni 5 órai vonathoz. Egyúttal bementem Albert bátyámhoz is, megtudandó, hogy idősebb leányának, Molnár Ilonkának van-e már választottja, mert Tekes Ferenc orgoványi gazdalegény is szeretné az általam ajánlott igen jó és okos leányt. Úgy volt, hogy egy órai pihenés után jövök vissza Lőczi Miklós kocsisommal, de a szép, tavaszias enyhe idő estefelé hirtelen elváltozott hidegre, zuhogott a havas eső, és dühöngött az északi szél. Ottmaradtam hát a jó helyen Albert bátyámnál, lovaim pedig, a Sárga mög a Rigó - mivel itt. nem volt hely - az átellenben lakó István bátyámnál voltak elhelyezve. Őt is meglátogattam, már két hónapja fekszik „spanyol lázban”. Szombaton délelőtt 9 órára értem haza a ronda hideg szélben. Vasárnapra már ismét jó idő lett. Voltak is a templomban vagy hatvanam A gyönyörű kollosséi levél utolsó két részt magyaráztam. Böszörményi kántortanító Pesten volt; magam diktáltam az éneket is, örömmel teszem, mert igen szeretek énekelni. Ma reggel, mikor ezt a krónikát írom, megint csúf idő van, hideg szél fú észak felől, és hordja a havat. Szegény barackfák meg, mint egy-egy szép menyasszony az oltár előtt: fehérben állanak már. Anatole France regényét, a Thaist olvasgattam az iroda-imaházban - igen 27
