Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 3. szám - Pomogáts Béla: Az integrációs politika és a magyar-román kiegyezés
mokratikus koalíció által kilátásba helyezett kisebbségpolitikai reformokat ma sem tekintik többnek, mint taktikai kényszerűségből tett, de minden végrehajtási kötelezettség nélküli ígéreteknek. 3. A mai Romániában nyilvánvalóan erős politikai és gazdasági csoportok ellenzik nyíltan vagy rejtetten az ország valódi demokratizálását és a valódi európai integrációt. A kommunizmus után következő' román polgárosodás ugyanis még kétesebb viszonyok között indult meg mint a szovjet hatalmi tömb többi országában. A Ceausescu neve által jelzett korszakban Magyar- országtól vagy Lengyelországtól eltérően Romániában nem nyílott tér semmiféle csendes vagy rejtett polgárosulás számára, a bukaresti igen agresszív: sztálinista típusú diktatúra sokkal végzetesebben rombolta le a polgári társadalomra jellemző gazdálkodási hagyományokat és mentalitást, mint a magyar, a lengyel vagy a csehszlovák. A régi román értelmiség és polgárság külföldre menekült vagy atomizálódottan belső emigrációba vonult, s helyükbe erőszakos és gátlástalan törtetők kerülek, akik egyáltalán nem érezték lelki- ismereti kérdésnek a diktatúra szolgálatát. A nagy politikai változások után viszont éppen ezek a rétegek tudták leginkább átmenteni magukat, az ő kezükben volt a kapcsolati tőke, ők foglalták el az államapparátus fontos posztjait, ők irányították a sajtót és a művelődéspolitikát. Románia az egykori kommunista vezetőréteg és politikai osztály nagyszabású átmentésének terepe lett, és ennek a tömeges átmentésnek a során nemcsak a korábbi állami és pártfunkcionáriusok őrizték meg hatalmukat és befolyásukat, hanem a titkosrendőrség emberei is. Márpedig ezeknek a csoportoknak sem a valódi demokratizálás, sem az európai integrálódás nem áll érdekükben, ellenkezőleg, jobban megfelelnek számukra az Iliescu- féle kormányzás alatt fenntartott posztkommunista, pszeudo-demokratikus, balkanizált állapotok. Tévedés volna azt hinni, hogy ilyen gazdasági és politikai érdekek és csoportok csak a posztkommunista és szélső-nacionalista mai ellenzék soraiban találhatók, igen erősek ezek a kormánykoalíció vezető pártján, a parasztpárton belül is. A magyar és a román demokratikus erők kapcsolata Az erdélyi magyarság politikai érdekképviselete korábban egyáltalán nem foghatott össze a romániai politikai élet vezető erőivel, nevezetesen Iliescu posztkommunista pártjával, minthogy ez a párt is a hagyományosan etnok- ratikus és kisebbségellenes bukaresti stratégiát képviselte, a többi nacionalista párt (Tudor Vadim, Funar és Paunescu nevével jelezve) pedig kifejezetten a romániai kisebbségek elnyomásában és felszámolásában találta meg a maga stratégiai céljait. Az 1996-os választásokon győzelemre jutott demokratikus koalíció viszont végre kisebbségpolitikai reformokat ígért. Ebben a koalícióban három politikai erő fogott össze: a Constantinescu államelnök neve által fémjelzett Keresztény Nemzeti Parasztpárt, a Petre Roman által vezetett Demokrata Szövetség és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, és a koalíció fő ereje, minden politikai és koalíciós válság ellenére, a parasztpárt maradt. A parasztpárt, amely eredetileg az erdélyi román Nemzeti Pártból és az ókirályságbeli fóldművespártból jött létre 1926-ban, Iliu Maniu vezetésével a 249
