Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 3. szám - Pomogáts Béla: Az integrációs politika és a magyar-román kiegyezés
ráció is új lendületet kapjon, ez a jelenlegi bukaresti politika nagyobb stabilitása és előrehaladása vagy egy kívánatos szlovákiai demokratikus fordulat esetén elérhető', és törekedni kell a kisebbségi magyarok hatékony jogvédelmére, autonómiájuk megalapozására is. Csak így érhető' el az, hogy Magyarországot ne taszítsák el újabb geopolitikai konfliktusok szomszédaitól, és a kialakuló „schengeni” határok ne válasszák el véglegesen a nemzet elszakított részeitől. Mindez nem lesz könnyű diplomáciai, politikai feladat, és mindebben kulcsszerepe lesz a magyar-román viszony alakulásának, illetve annak, hogy a romániai magyarság politikai képviselete, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség milyen mértékben tudja érvényre juttatni az erdélyi magyarság politikai törekvéseit. A magyar-román viszony a történelem dimenziójában A magyar és a román értelmiség, a magyar és román politikai akarat szembenállását az utóbbi kétszáz esztendő számtalan eseménye és dokumentuma tanúsítja, és noha - különösen a mögöttünk lévő négy évtizedben - történészek és irodalmárok az átörökített nemzeti konfliktusok meghaladásának szándékával szinte folyamatosan arra törekedtek, hogy felkutassák és bemutassák a két nép, a két értelmiség és a két politikai vezető réteg közötti megértés és együttműködés példáit, a közép-európai történelem eseményei mindig újra kialakították a kölcsönös bizalmatlanságot, a politikai küzdelmeket, nem egyszer a gyilkos indulatokat. Ez a bizalmatlanság, ezek a küzdelmek, egyáltalán a magyar-román szembenállás mára a történelem mitikus dimenziójának része lett: részévé vált annak a szimbolikus szerepet betöltő szellemi képződménynek, amely kihat egy nemzeti közösség mentalitására és önazonosságtudatára. Következésképp az erdélyi románok ma nagyrészt a magyarokkal szemben, az erdélyi magyarok pedig a románokkal szemben határozzák meg nemzeti identitásukat. A közép- és kelet-európai régióban nem ismeretlenek ezek a mitikus és szimbolikus szerepet kapó nemzeti konfliktusok, hasonló jelentősége van a magyar-szlovák, a magyar-szerb, a szerb-horvát, a román-ukrán vagy a bolgárszerb történelmi szembenállásnak is, minthogy szinte mindegyik közép- és kelet-európai nemzet között állandóak voltak a területi és hatalmi viták. De voltak hasonló mitikus konfliktusok a nyugat- és a dél-európai régió nemzetei között is, talán elég, ha a történetileg oly súlyos német-francia vagy görögtörök szembenállásokra utalok. A magyar-román viszony ugyanakkor egymástól eltérő módon kapott szerepet a politika és a kultúra övezetében, mintha más pályán futottak volna az értelmiségi kezdeményezések, erőfeszítések és más pályán futott volna a politika. Az elsőt igen sok esetben a kölcsönös megértés igyekezte, az európai mintájú türelmesség és jóakarat, a második viszont az etnokratikus elfogultságok, az idegengyűlölettől fűtött indulatok vezérelték. A politikai és kulturális szférának ez az egymástól eltérő mozgása tapasztalható a jelenben is: innen ered a magyar-román értelmiségi kapcsolatok és személyes találkozók folyamatosan érzékelhető lelki bizonytalansága és időnként szinte váratlan módon kibontakozó dinamizmusa. Innen ered az, hogy szinte minden időben léptek fel kis kulturális (irodalmi) csoportok, amelyek párbeszédet 244
