Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 3. szám - Pósa Zoltán: Álmok hármas íve
Ordííít? Kérem szépen, itt egyszerűen ütlegelik az embert és ő is sírni kezd. Kibírhatatlan, valószínűleg tényleg vén tekergő és tényleg tolvaj, de akkor is, így, emberekkel és ennyire leplezetlenül... soha többé nem érezhetem magam biztonságban, hiszen még otthonról is... mint ahogy az a részeges vén alkalmi lakótárs is említette. Üljön le ejti lassan szinte hangonként a szavakat a civil... igenis a kicsi tajtékozva levágja a székre, nem hallja, mit mondanak, szeme kidülled, liheg, már nem is érti, mit üvöltöz összefüggéstelenül, úgy próbál pontot tenni a mondat végére, hogy rátoppan az öreg lábfejére. A fonnyadt, véreres szemek megüvegesedtek a rémülettől. Betuszkolják egy ajtó mögé, a kicsi szerencsére kívülmarad, csak én ülök a folyosón, újra csak várakozom, időtlenül hosszú ideje... 228
