Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 3. szám - Zsávolya Zoltán: Az eltűnt gavallér
Az eltűnt gavallér Tündér jön rád a földúton. Szép ez (tagadhatatlan), akár a pusztát tisztára fényező szél, vagy miként az ősz maga is csodás; a sok levél súrlódik, zúgón neszez; mindössze arra ügyelj, be ne szarj, mikor a létrahosszúságúra nőtt spiné előront a kukoricásból. Grizzly Lizzy: ez a becsületes neve. Rokonodnál, az elcsapott körorvosnál dekkolsz, kerek hónapja éppen, a faluban. Ténferegsz odakint a határban, rendszeresen. Most éppen csak állsz a kerékcsapában. Földbe gyökerezik a lábad. És: ... és a lény (észleled!) jön. Jön csak feléd a földúton. Egyre jön. Robog. Nem vitás, tudja a megszokott időponthoz kapcsolódó helyet. Ismeri egész napirendedet. Kevéssel tizenkettő előtt zabálsz, fél egy körül misziszálsz, háromnegyed egy után kisétálsz. A tengerifóld melletti dűlőszakaszra tizenhárom nullanullakor érsz oda. Pontosan ekkor tör rád, most, a terebélyes Rabenmutter. Kisuhan, kikel, a zöld vadonból, hirtelen, esetlen bájjal cammant előre, mint nem várt látomás, mázsás légiességgel. Nem győzöd mondogatni: ttü-ttündér. Höümm: tündér jön rám a földúton. Tündér. Tündér. Földúton. Ráadásul előzménnyel jövel. Már - ugyanis - amikor fél egy tájt misziszálsz, ő már akkor asszisztál. Ez úgy történhet meg, hogy Lizzy konyhalány (plusz, súlyban, még három fő kézilány egyszemélyi), éspedig ott, ahol lakói. A rendelői rezidencián. Nem mutatod, de bosszant, sőt zavar, hogy minisztrál. Azért (zavar ide vagy oda): a terv szerint tizenkettő huszonöt és tizenkettő negyven között berobogó postáskisasszonyt, vagy két hete majdnem naponta megnyomod. (Ilyenkor lehet; ui. a falu szája stb.) Kibontakozva a daragaluska- leves meg a kockapörkölt-zöldégeskrumpli-uborkasaláta, továbbá pat- kópiskóta-nagyfröccs világzatából - teszed ezt. A vendégszobában; közben tudod: Grizzly Lizzy a liszteshombáros kamara felőli ablakon át kukucskál. A doki, szokás szerint, a kocsmában honol: sehol. így hát mindent a legnagyobb léleknyugodtan; ha azért nem is (teljesen). Mert persze nyugtalanít, hogy a falubeli aranyiakat (akad néhány idénykigyúrt nuncsakus) dühíti picit, miért kapsz minden munkanapon levelet. Kapsz, ennyi elég legyen! Költött feladói, címlistát futtatsz végig, egyébként, ismerősöd a szomszéd városból, megegyezés szerint, rendszeresen küldözgeti őket. Mindegy: most csak állsz ott, kedvetlenül, még azt se mondhatná senki, hogy ijedt vagy, s a tündér törtet feléd, már közelebb (sokkal), a földúton. A sorsod ő, nyilvánvaló. (Jól főz: nem is vitás, csak hát egy hónapja - és nyilván 204
