Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 3. szám - Fábián László: Egy versemlékezet versemlékezete
valami egészen más van, most ismét valami mást sugall ez az ünnep, nem, nem vonja vissza Petőfi-Utassy igazságait, morális parancsait, mert - és ezt nem hallgathatjuk el - pitiánerabbak, haszonlesőbbek, megúszásra áhitozób- bak lettünk, Petőfi leánykori csontjait kutatjuk ahelyett, hogy a közibénk férkőzött cinizmust, aljasságot mutatnánk föl, de még hosszan sorolhatnám, mi Íratta meg velem a parafrázis parafrázisát, amelyben - talán szerénytelenül - mosom egybe Petőfi és Utassy igéit saját igéimmel, ámbár föltétlenül a hitel jegyében. ELNÉMULT MÁRCIUS PETŐFI-UTASSY-ÁTHALLÁSOK hát nem tudom nem én Petőfi Sándor hogy fölkelj-e szibériai vándor és úgy keljél föl mint a forradalmad ha egyszer a mi büszkeségünk sorvad ha nem hiszünk a holnapban a mában a sosem látott hazudott csodában nem zúg nekünk a március a nyár sem múltat sem láthat többé a kivájt szem reménykedtünk a gengszterváltozásban és most mégis - igen - valami más van bizony lopnak a bőség kosarából éppenúgy itt is ahogy rendre máshol ha meg nyulkálsz hát elrántják előled de még a föld ez a föld sem a földed sőt ha időnként hallod brong a kardlap az még stikában sem a forradalmad erőszak: hangja a kissemizésnek bőség jog szellem tántorogva késnek sosem akadunk rá a Kánaánra most is egészen más divatja járja te meggyalázott barguzíni vándor nézd hogy lopnak a bőség kosarából 1998 199
