Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 2. szám - Sárközy Csaba: A Kalokagathia Kör
SÁRKÖZY CSABA A Kalokagathia Kör Úgy két évtizede vettem észre, hogy diákjaim fogalmazásai egyre laposabbak; s egyre többször hangzott el szabad témaválasztás felkínálásakor: - Mit kell rajzolni? Lassan jöttem rá, hogy itt nem egyszerűen a televízió sokszor elemzett átlag-kártevéséről van szó. Egyszerűen nem volt miról írniuk-rajzolniuk: a mindent elöntő képi kultúra világában a személyes élmények helyét elfoglalta az élmények képi illúziója; s a személyes átéléstől megfosztódva, a technikai tökéletesség megközelítését pedig reménytelennek látva ismét csak az élmény-illúziókhoz fordultak, valóságnak fogadva el egy mű-világot. Ebből az ördögi körből csak a személyes átélés élménye segíthet ki: vagy nyolc éve megszületett a Kalokagathia Kör. Nevünket a testi-lelki egészséget, a szépséget, jóságot és igazságot megcélzó ógörög nevelési- és életeszménytől vettük nem kevés szerénytelenséggel. A személyes élményt végtelen hosszú kelet-magyarországi, kárpátaljai és főleg erdélyi kerékpártúrákon találtuk meg. Jártunk Bőd Péter nyomában Csemátontól az elfogyott magyarságú Magyarigenig, Jókai Erdélyében Háromszéktől a Gyulai havasokig, vagy a maradék-Szatmár tavi templomainak érthetetlenül nem közismert földjén. írókkal, képzőművészekkel, szép- szavú egyszerű emberek seregével ismerkedtünk meg - és értékként mértük a személyesen lekerekezett kilométerek ezreit. Itthon - az év iskolához kötődő, unalmasabb hányadában - élményeinket csakazértis képben teremtjük újjá - elsősorban grafikákkal foglalkozunk. Ezt sugallja a megismert föld és a vele együtt megismert nemzeti történelmünk egyaránt: a két legnemesebb szín, a fekete és a fehér képes csak érzékeltetni a rút és szép, igaz és hamis együtt létezését. Tagjaink 12-17 éves diákok, az idősebbek középiskolából járnak vissza közénk. A korosztályokat összeköti a közös alkotómunka mellett a „holtidényben művelt tájfutás is. Eszközeinket - szülői segítséggel - magunk állítottuk elő, az alapanyagok árát képeink eladásából, honoráriumokból és pályázatokból gyűjtjük össze. Tizenkét kiállításunk fele külföldön, az utódállamokban volt. Noha az alkotói körben egymás utánzása valós veszély, nálunk mindenki külön egyéniségnek mondható. A legerőteljesebb közülük az építésznek készülő Papp Tibi, aki még 13 évesen megszerezve Orbán Balázs kiadatlan fényképfelvételeit újrateremti a másfél évszázaddal ezelőtti Erdély képét metszeteiben. 183
