Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 2. szám - Szonntág Gábor: Thomas Merton - Misztikus teológus és szemlélődő

„Törekedj mindig ne azt választani, ami könnyebb, hanem ami a legne­hezebb; Ne azt, ami a legtöbb gyönyörűséget jelenti, hanem ami legkevésbé van kedvedre; Ne azt, ami a legtöbb élvezetet nyújtja, hanem ami a legkevesebbet; Ne azt, ami a legpihentetőbb, hanem ami a legfáradságosabb; Ne azt, ami megvigasztal, hanem ami vigasz nélkül hagy; Ne azt, ami a legnagyszerűbb, hanem ami a legkevésbé az; Ne azt, ami a legfennköltebb és legbecsesebb, hanem ami a legalacsonyabb rendű és legmegvetettebb; Ne azt, ami bármi utáni vágy jele, hanem azt, ami nem jelent vágyakozást semmi után; Törekedj nem keresni a múlandó dolgok közül a legjobbat, hanem a leg­rosszabbat. Törekedj tehát a teljes függetlenedés, üresség és szerénység utáni vágya­kozásra a földi dolgok tekintetében, Krisztus kedvéért.” Merton küzdött önmagával, hogy megtalálja önmagában Isten képmását. Minden vágya az volt, hogy jó katolikus” legyen. Tökéletesen Istennek akarta adni magát. Rendszeresen idéz a ,Krisztus követésé”-ból, és el volt szánva, hogy konkretizálja Isten iránti szeretetét Krisztus „utazása” által. Mint a ke­resztények minden nemzedéke, o is könnyen megtalálta a szót Istenre, amely egyszerűen „szeretet”, de hogyan lehet ezt a szimbólumot, absztrakciót anyag­gal, formával kitölteni? A szeretet nem pusztán pénzt ad, hanem önmagát adja. Adni azt jelenti: önmagamat adni - de hogyan? A szegénység keresztény fogalmak szerint nem pusztán a test kényeztetésének a hiánya, hanem valami pozitív, konstruktív és gyümölcsöző. Merton elégedetlen volt önmagával: Istennel való találkozása csak növelte sa­ját elégtelenségének és tökéletlenségének érzését. Saját szere tétének sápatag- sága Istenéhez mérten a szégyen forrása, a legnagyobb boldogtalanság és min­den szenvedés ontológiai gyökere volt. A világ, amelyben találta magát, olyan torztükör-terem volt számára, amely önmaga igaz képét sem tükrözhette. Hogyan lehetne az árnyékon túllépve eljutni a fényre? A felszínen felüle­melkedve meglátni a lényeget? Miben találhatná meg önmaga és nemzedéke megváltását. Első konkrét lépését abban az irányban tette, hogy ferences szer­zetes legyen, a kubai spanyol katolicizmus pietizmusa bűvöletében. Azonban nem tudott megnyugodni elhatározásában, végül pedig arra következtetett, hogy ez csak saját akarata lehetett, nem Istené. Úgy vélte, a ferences élet túl könnyű lenne a számára, kevés változást jelentene akkori világi életéhez képest, áldozatot pedig egyáltalán nem követelne. Kétségek mardosták, mígnem más utat választott. Az 1941-es év bizonyult a döntés évének. Dan Walsh javaslatát követve a Nagyhéten lelkigyakorlatot végzet: a Gethsemani apátságban, Kentucky ál­lamban. Eltöltötte az élmény keltette tisztelet és izgalom. Lelkesedése naplójából is kiviláglik: „Ez Amerika központja. Azon tűnődtem, mi tartja egybe az országot, mi óvja meg a világegyetemet attól, hogy darabjaira hulljon szét. Ez az egyetlen valódi város Amerikában.’’-írta. (Journal, 167. o.) A csen­des, falusias környezet bizonyára a francia táj emlékeit idézte. A kolostor falain belüli védett szentély kívül rekesztette az acél, cement, zaj és kufár­163

Next

/
Oldalképek
Tartalom