Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 2. szám - Szonntág Gábor: Thomas Merton - Misztikus teológus és szemlélődő

A metafizika iránti érdeklődés újjászületése nyugaton intenzív párbeszédre sarkallt a keleti vallással és filozófiával. Hal Bridges erre a folyamatra a második világháború utáni korszak ivadékaként tekint.,.Ebben a korszakban az amerikai emberek, más népekhez hasonlóan, kitartó érdeklődést mutatnak a misztika iránt, és ez az érdeklődés most példátlan csúcsot érhet el. Ha ez a hullám további magasságba tör, hullámtaraja az orientalista misztika felfokozott népszerűségének tűnhetne, amely a második világháború után bontakozott ki Amerikában, és megújult lendülettel merített az 50-es és 60-as évek pszichedelikus szereinek divatjából. (Hal Bridges: American Mysticism: From William James to Zen, N. Y.: Harper and Row, 1970, 1.)

Utolsó éveiben elmerült a keleti és a nyugati misztika tanulmányozásában. Számára az „ökumenikus” szó azt jelentette: terjedelmében és hatásában az egész világot átfogó vagy univerzális. Utolsó művei is ezt a keleti szemlélődőkkel folytatott párbeszédben való elmélyülést tükrözik. 1962-ben a Catholic World számára írt tanulmányában Merton arra buzdítja keresztény kollégáit, hogy próbálják felmérni a keléti bölcsesség mélységeit, és hangsúlyozta, hogy a szemlélődés - központú orientalista hagyomány „új távlatot kínál, amelytől lelki és fizikai túlélésünk is függhet.” (T. M.: Christian Culture Needs Oriental Wisdom, in Catholic World, 1962 május) A kelet vallási hagyományát feltáró munkája Mertont a legtágabb értelemben vett ökumenizmus képviselőjévé tette.

A „misztika” szó meghatározásának kérdése sokszorta problematikusabb, mint az, hogy a „misztikus” minősítés egyes személyekre vonatkoztatható. Hogy Thomas Merton misztikáját megfelelő perspektívába helyezzük, szükség van a miliő rövid áttekintésére. A „misztika” szó túlságosan is emlékeztetett a pogány misztérium-kultuszra és ezoterikus rítusokra, semhogy könnyen befogadásra találjon az ősegyházban. Maga a szó nem vált általánosan használttá egészen a középkorig. Egyes mai írók még mindig ellenállnak a szó használatának, előnyben részesítve a „szemlélődés”-t, a „misztika” korábbi használatának, olyan mellékzöngéire asszociálva, mint látomások, révület és lelki hallomások. A görög egyházatyák számára a „misztikus teológia” és a „szemlélődés” ugyanazon dolog kétféle megjelölését szolgálta. A „kontemplá- ció” terminust a görög filozófiából kölcsönöztük. Mindkét kifejezés Isten rejtett ismeretét jelenti személyes élmény által, a lélek passzív megvilágosodását az isteni fénytől a „sötétben”. Pontosabban a „teológia” Isten legteljesebb kon- templációjára, a magán való Isten, a három egyisten kontemplációjára utal. A „kontempláció” pedig Isten kontemplációjára utal a teremtett lényekben és Isten gondviselésében a világon. (Cistercian Fathers, Vol. XX. Collected Essays 55. o.)

A misztikus eredetileg bizonyos misztériumokba beavatott személy volt. Bizonyos formulák birtoklása vagy titkos rítusokban való részvétele által sajátos státuszt töltött be. Van bibliai értelmezése is a szónak, amelyben minden keresztény új rang, új viszony, sőt új tudás birtokába jut. A misztériumok feltárója Krisztus, a misztikus keresésre pedig elhivatott minden tanítvány, akinek valóban meg ell „tanulnia”, hogyan találhat önmagára Istenben.

A misztika feltételez egy metafizikai valóságot, amelyet nem lehet racionálisan megérteni vagy kifejezni. A misztikus felfogja a dolgok végső, nem érzéki egységét, ezt az osztatlan „egy”-et, amelyhez sem az érzékszervek, sem

158