Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 2. szám - Fábián László: A nemlétező árnyéka vagy bolyongások a recepció esztétikájában
FÁBIÁN LÁSZLÓ A nemlétező árnyéka vagy bolyongások a recepció esztétikájában „AZ ÁRNYÉK PADJÁN ÜLVE BÁMULNI” - BORGES Úgy tetszik, a művészetre minduntalan ráveti árnyékát a valóság, ugyanakkor azonban a művészet is árnyékolja a valóságot. Meglehetó'sen bonyolult ezt a különös viszonyt tisztázni, mivel - mondanom sem kell - az értelmezést is az árnyékból kell fényre deríteni. Az értelmezés - persze - a szellem árnyéka, amennyiben a választott metaforánál óhajtunk maradni: a fényforrás valahol a valóságban áll. Mindezt bővebben nem érdemes fejtegetni; valami efféle található Platón híres barlang-hasonlatában. Azt javaslom, a kérdés megközelítéséhez kreáljunk egy olyan művészeti helyzetet, amely akár valóságos is lehetne, de a példák összecsipegetése talán túlságosan sok energiát kötne le. Az alaphelyzetet röviden úgy jellemezhetném: Adónisz képmása. Azt gondolom, mindenki tudja, hogy Adónisz szépsége nemcsak a mitológiát, de a művészeteket is izgatta; számos ábrázolása létezett/létezik. A kérdés, természetesen, ami az első' pillanatban fölvetődik, az, mit ábrázolnak ezek a művek, mit ábrázol az a képmás, amelyet példának alkalmazunk. Hiszen köztudott: Adónisz a görög mitológia teremtménye, nem valóságos lény. Apollodórosz ugyan több változatot is ismertet genealógiájára, ezek azonban egyformán mitikusak. Közülük talán a Panüaszisztól származó verzió a legizgalmasabb, amelyik szerint a szépséges iijú Szmürna és apja, Theiasz Aphrodité által alattomosan kitervelt nászából született - meglehetősen szokatlan módon. Amikor is Theiasz tudomást szerzett róla, hogy kivel hált, fegyverrel vette üldözőbe lányát, akinek azonban rimánkodását meghallgatták az istenek, és hogy elrejtsék mirrha-fává változtatták. Tíz hónappal később megrepedt a fa, Adónisz megszületett. Annyira szép volt - írja Ápollodórisz -, hogy Aphrodité az istenek tudta nélkül ládába rejtette és Perszephoné gondjaira bízta. Amikor Perszephoné megpillantotta őt, nem akarta többé visszaadni. Végül Zeusz elé került az ügy: az évet felosztották három részre, s úgy döntöttek, hogy az év egyharmadában egyedül lesz a gyermek, a másik harmadában Perszephonénál, a harmadikban meg Aphroditénál. Ám Adónisz a saját részét is átengedte Aphroditénak. Később vadászat közben egy disznó halálra sebezte.” A meséből annyi minden esetre 143
