Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 2. szám - Géczi János: Forgatókönyv
- Ferenc! - visít Zsuzsa, először szólítva a kertészt névvel. De a kertész meg sem mozdul.- Ferenc? - zihál Anna - Ferenc? Ahelyett, hogy tennéd a dolgod? Lacika furakszik az összeakaszkodó nők közé.- Száj aisz? Dirigálsz?- Mert te nem teszed!- Mars! Lacika Zsuzsát fogja le.- Dolgozz! Zsuzsa ránéz a közönyös Ferencre. Belemarkol a szoknyájában aztán nagyon taszít Lacikán és a felrobbani akaró Anna előtt elvisz egy láda virágot.- Kápó - sziszegi Annának, de ezt a szót Ferenc is hallja. Mint akit kígyó csípett meg, úgy fordul el a a férfi, és nekilódul az erdőnek.- Marha - szól Zsuzsára a megbékült Anna. A fényfolt egyre szárazabb területeken állapodik meg. A mocsár láppá változott: több fa van, a tócsák erekké rendeződtek. A fiú bátrabban mozog. Nézi az előtte vibráló fényfoltot - de nem megy utána. Azonnal süllyedni kezd. Mire felsegíti a lány, ismét sárosak és vizesek. A fényfolt nyugodtan áll. Amint fólkászálódtak tovább lendül, átvezeti őket a bokrokon. Igyekszenek utána. A fényfolt eltűnik: lábuk előtt, a mocsárban egy elsüllyedt szarvas. Még él. A fényfolt visszavezeti őket az előző helyre. Aztán tovább. Kimerültén dőlnek le a füves partra. Mögöttük a nádas mérges suttogása. Megmenekültek. Ennek akár örülni is lehetne - de fáradtak.- A fényképezőgép - suttogja a lány.- Benn hagytam.- Elvesztetted?- Nem.- A mocsárban?- Nem. A lágerban. Hosszan hallgatnak. Cserepesre szárad rajtuk a sár.- Tudtad?- Itt volt az apám.- Ezért?- Ezért. vly Ildikó az öreg tölgyfának támaszkodik. A többi asszony az előkészült virágágyást igazgatja. Lacika fekszik mellette a földön, hajában Ildikó szösz- mötölő ujjai. A fiú lehunyja a szemét, de nem sikerült felidéznie Zsuzsa arcát: hol a röntgenkép, hol a televíziós reklám úszik be képzeletébe. Bokrokon keresztül tör át a kertész. Már látni a kastélyt. A toronyszobában Antal szorgoskodik, kerekekkel irányítja szerkezetét, még mindig fénysugarakat tükröz. 121
