Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 2. szám - Géczi János: Forgatókönyv
de sok virágú mandarinfa, egy csenevész banán, és sok, termő ananász. Számos mediterrán és trópusi dísznövény a felfuttatott kivi alatt: a hozzá nem értőnek is feltűnik, ezek a növények egyidőben virágzanak és teremnek. Lacika óriásokat nyelve habzsol, ugrál az ádámcsutkája és dühösen utál- kozik a növényritkaságokon. Dongók szabadulnak be az üvegházba, körberöp- ködik a virágokat - a kertész is ezt figyeli. Egy kék, átlátszó szárnyú dongó a gránátalmavirágot szeretné megközelíteni. Ahányszor rászállna annyiszor csapódnak össze a szirmok. A dongó makacs. S mire sikerül, a virág elválik a gallytól, a zöld nyálkás tócsa mellé zuhan a kitaposott földre. A kertész sóbálvánnyá változik, az asszonyok félbehagyják az evést. Zsuzsa mozdulatsora akkor szakad meg, amikor a savanyúságba akar harapni. Lerakná a falatot a terített kockás kendőre, felállni készül, de a kertész megelőzi. Ferenc hatalmas tenyerében elvész a piros virág. Maga elé nyújtva jön föl az üvegház lépcsőjén, Cecília máris ujjong:- Ki kapja a gránátvirágot?- Nem az aki tavaly! - határoz Anna s igazgatja köpenyét. A kertész pillantásra sem méltatja, hát elkezd ismét enni.- Magának tartja? - ingerkedik Ildikó.- Annak nincs értelme - vihog Cecília - még félreértjük.- Úgyis úgy érted - röhög Ildikó.- Tavaly is Zsuzsa kapta - jajong Cecília, látva, hogy Ferenc Zsuzsához indul, aki hátrahőköl, és mégis örül. - Szerelemvirág! Erre elvörösödik Zsuzsa, s akárha észre se vette volna a kertész tétova mozdulatait, elindul aaz üvegház mögé.- Zsuzsának adja megint - jajgat Cecília - mindig csak neki. Aztán ne csodálkozzon, ha pletykálni fogunk magáról, ugye lányok? - fordul a többiekhez. De azok némán, lesúlyt fejjel esznek, nem figyelik a Zsuzsa után lépkedőt. Lacikaa az üvegen át látja a homályos alakokat. A keret rácsa darabokra tagolja a két testet: négyzetekre osztva mindegyik. A homályos képben kiviláglik az élénk virág és az asszony vörös arca. Egymással szemben áll Ferenc és Zsuzsa. A nő ösztönösen igazít kendőjén, majd leveszi és a hajába túr. Lehajtja a fejét, tartja, hogy od tűzze a virágot a férfi. Cecília eszelősen visong. Lacika féltékenyen prüszköl. A két testből a kezeket röntgenképként látja, majd az asszony lehajtott fejét. Egy csontvázkéz hosszan matat az agykoponyán. Lacika vár. Senki nem vesz tudomást róla. A többiek esznek, a kertész rágyújt és mesél. A gránát-almafáról.-;K Égeres láp. Hosszú, korhadt palló vezet valamerre, ezen indul a lány és a fiú. Hamarosan eltűnnek a fák, fűzbokrok váltják őket, majd a magas nádas. Egyre rosszabb a padló, a lány tétova, fürkészi minden lépését. Némák - de a vidék nem. Összerezzennek, ha nagy számyverdeséssel fólszáll egy ragadozó madár, megloccsan a fekete víz s buborékokat ereget. A pallón rég nem jártak, ráhaj- lott a nád, beszőtte a békaszőlő és a csucsor. 117
