Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 11-12. szám - Szerdahelyi Pál: A magyar irodalom zarándokhelye Vas megyében
SZERDAHELYI PÁL A magyar irodalom zarándokhelye Vas megyében IRODALMI EMLÉKEK CSÖNGÉN Ugyan ki gondolná, hogy ez a Vas megye észak-keleti szögletében, Kemenesalján, a cseri dombok tetején gubbasztó kicsi falu hihetetlenül gazdag irodalmi emlékekben? A kis település kétszáz éve eljegyezte magát a magyar irodalommal, neve belekerült az irodalomtörténetbe is. Csöngei lelkészi szolgálatom több mint egy évtizede alatt fedeztem fel a legrégibb helyi irodalmi emléket, amikor egyik elődöm, Szüts István költői munkásságának a nyomaira bukkantam. Érdemesnek tartom megemlékezni róla, mivel - korának mértéke szerint - irodalmi értékű verseket és műfordításokat alkotott. Szüts István 1786-ban született Ajkán. Tanulmányait a soproni evangélikus líceumban, majd a pozsonyi teológián végezte, 1788-ban a Somogy megyei Iharosberényben kezdte meg lelkészi szolgálatát. Hét év múlva, 1795- ben került innen Csöngére, ahol tizenkét évig szolgált; 1807-ben Téten választották meg lelkésznek. Egészen fiatalon kezdett irodalommal foglalkozni. Még csak tizenkilenc éves, tehát teológus korában lát napvilágot elsó' verskötete Pozsonyban, egy év múlva pedig elsó' műfordításai jelennek meg. Ezt követte az „Erköltsi és elegyes Versek Gyűjteménye” (1791), a „Horfort és Klárika” (1809), továbbá a Sopronban kiadott „Áhitatosságra való könyv” (1800), valamint a Szombathelyen kinyomtatott „Nagyságos Kisfaludy György utolsó szava” (1802) című műve, és az 1812-ben Gyűrött megjelent kötete ,A szép Lélek” címmel. Verseinek és elbeszéléseinek nagyobb része műfordítás. Elsősorban kora filozofikus hajlamú német költőinek a műveiből ültetett át magyarra. Közülük többen hatással voltak Csokonai Vitéz Mihály költészetére is. Zachariae, Holty és Kleist költészetét éppen Szüts István fordításában ismerhette meg az ifjú Csokonai. Kellő önkritikával méltatja saját munkásságát, amikor így nyilatkozik: „Tsak úgy kell nézni ezen Munkát, mint az én magánosságbéli gyakorlásim- nak gyümöltsét, mikor tudniillik sokan az ő óráikat hijábavalóságokra vesztegetnék, akkor én hasznosabbnak ítéltem, ha versezéssel recreálom magamat. Ezen kívül voltak leányasszony tanítványnéim is, kik a strófákban gyönyörködvén, nem kevéssé ösztönöztek, hogy írjak nékiek verseket...” 1053
