Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 11-12. szám - Nyikolaj Bergyajev: Az Eurázsia-iskola
új, forradalom utáni nemzedékben kialakulóban van a nemzeti-vallási értelmiségnek egy szemléletében egészségesebb és realistább, szellemében egységesebb és a belső' meghasonlásra kevésbé fogékony rétege. Ebben a folyamatban az Eurázsia-eszme is aktív szerepet játszik. 1925. Szigethi András fordítása Jegyzetek Nyikolaj Alekszandrovics Bergyajev (1874-1948) a vallásos egzisztencializmushoz közeli orosz neoromantikus filozófiai irányzat képviselője. Alkotói munkássága kezdetét a marxizmus iránti élénk érdeklődése jellemzi. A későbbiekben határozottan szakított a marxizmussal, és a vallásos filozófiához fordult. Szellemi fejlődésének ezt a szakaszát a heves vitákat kiváltó „Vehi* (Mérföldkövek) című kötetben való részvétele, valamint A szabadság filozófiája (1911) című könyvének kiadása zárja. Világnézeti fejlődésének nyugvópontját az I. világháború idején megjelent koncepciózus műve Az alkotás értelme (1916) jelzi. E korszakának szociálfilozófiai tárgyú munkáit az Oroszország sorsa (1918.) című kötete tartalmazza. Az októberi fordulat után Bergyajevet kinevezték a moszkvai egyetem professzorává, és megalapította a Szellemi Kultúra Szabad Akadémiáját. 1922-ben több más filozófussal és tudóssal együtt kiutasították Szovjet-Oroszországból. Életének és tudományos tevékenységének hátralévő része a párizsi orosz emigrációhoz köthető. Részi vett a »Puty* (Út) című folyóirat kiadásában, valamint aktívan közreműködött a „Szovremennije zapiszki" (Új írás) megjelentetésében. Párizsban publikálta azokat az alapvető filozófiai munkáit, melyek révén világhírnévre tett szert: Az egyenlőtlenség filozófiája (1923), A történelem értelme (1923), Az új középkor (1924), Az ember rendeltetéséről (1931), Egy esd i atológikus metafizika kísérlete (1947), Önmegismerés (1949). Oroszország határain kívül Bergyajevet úgy ismerik, mint az orosz vallásos filozófia legjelesebb gondolkodóját, az orosz kultúra misszionáriusát. E tárgyi! művei: Az orosz eszme (1936), Az orosz kommunizmus értelme és eredete (1937). Az orosz kultúra sorsa iránti fogyhatatlan érdeklődése jegyében vett részt az Eurázsia-iskolával folytatott vitában is. Az Eurázsia-iskola című tanulmányát, melyet az Eurázsiái évkönyv (Berlin, 1925. 4. könyv) recenziójaként írt a Rity. 1925. 1. számában megjelent szövege szerint tesszük közzé. 1. ) Bergyajev bizonyára Az új középkor (1924) címen megjelent munkájára utal. 2. ) Apatrisztika a II-VIII. században élt keresztény gondolkodók -egyházatyák -tanítása. A kappadociai kör (IV-V. század) - Nagy Szent Bazil (Vazul), Nazianzi Szent Gergely, Nyssai Szent Gergely - képviselőinek tulajdonítják a keresztény tanítások rendszerbe foglalását. 1052
