Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 11-12. szám - Nyikolaj Bergyajev: Az Eurázsia-iskola
nem szeretnek semmi olyat, ami vele kapcsolatos. Pedig sem hazafias, sem nemzeti tekintetben nem dicséretes dolog megtagadni legnagyobb gondolkodónkat. És bármily kritikusan szemlélnénk is Vlagyimir Szolovjov eszméinek egy részét (a magam részéród, például, teljes egészében elvetem a teokráciáról szóló elképzelését), el kell ismernünk gondolkodásának óriási jelentó'ségét és elévülhetetlen érdemeit. Hisz ő volt az, aki szüntelen emlékeztetett arra, hogy a kereszténység nem csak adottság, hanem feladat is, amely az ember szabadságát és alkotó aktivitását feltételezi. Feladatunk, hogy az életben valósítsuk meg a krisztusi igazságot, és mindenekeló'tt Isten Országának állandó keresésére hivattunk el. Az Eurázsia-iskola tagjainak vallásgyakorlási rutinja mintha nem venne tudomást Isten Országának és az isteni igazságnak erról a szüntelen kereséséről, ami sajátja az orosz szellemnek, de nem sajátja a turáninak. A pravoszlávia nem lehet állandó defenzívában, hanem alkotó istenemberi folyamattá kell válnia. Az Eurázsia-eszme hívei számára rejtve marad az orosz pravoszlávia legfőbb sajátossága, ami megkülönbözteti a nyugati kereszténységtől, nevezetesen az, hogy eschatolo- gikus, a földi történelem végére orientált. Oroszországnak két arca van: a statikus és a dinamikus, a köznapi és a szellemi. Az isteni igazságot, Kityezs Gradot kereső' orosz vándorokról az Eurázsia-iskola tagjai nem vesznek tudomást. Inkább van ínyükre az iszlám kultikus gyakorlata és konzervativizmusa. Ez pedig nem más, mint a forradalom keltette félelem, illetve az általa kiváltott válaszreakció. E gondolkodók - Dosztojevszkijjel ellentétben - nem értik, hogy az orosz értelmiség orosz-nemzeti jelenség, amely ugyanúgy az orosz bűnök és bajok tükörképe, mint ahogy az orosz igazságkeresés szerves példája. A mai idők ifjúsága számára nem kedves az orosz igazságkeresó' vándor alakja. Jobban kedveli Nyikolaj Rosztovot, mint Andrej herceget vagy Pierre Bezuhovot. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a pravoszlávia stílusa változik - az értelmiség visszatér a templomokba, és a visszatért tékozló fiúra fontos szerep vár az egyházban. A pravoszlávia nem köthető egy stílushoz, sem a paraszti, sem a kispolgári kupec, sem a nemesi stílushoz. Egyébként, meg kell mondani, hogy az Eurázsia-eszme hívei is változnak, erősödőben van náluk a történelmi dinamizmus érzése. P. P. Szuvcsinszkij nagyon érdekes kérdést vetett fel a nemzedékek értelméről, és kísérletet tett arra, hogy értékelje a XX. század elejének nemzedékét, illetve az azzal kapcsolatos, általa idealista, misztikus és esztétikai reneszánsznak nevezett áramlatot. A háború és forradalom idején felnőtt eurázsiai orientációjú nemzedék nem érzi magával rokon nemzedéknek a mi vallásos nemzedékünket, és nem kívánja gondozni annak szellemi hagyatékát. Hajlamos mindentől elzárkózni, ami az új vallási tudat problémáival van összefüggésben. Indíttatása van a dolgok leegyszerűsítésére, szimplifikációra, fogékony a pravoszlávia köznapi formái iránt, valamint a vallási kreativizmus megnyilvánulásait gyanakvással és fenntartásokkal fogadó tradiciona- lizmusra.**** Az új vallási nemzedék szellemi attitűdje valójában lehetetlenné teszi a korábbi vallási nemzedék összetett létviszonyainak lényegi értékelését. A közelmúltból szerzett történelmi tapasztalatok birtokában a **'*'* Ezzel szemben szociál-politikai vonatkozásban az Eurázsia-eszme liívei rendkívül merészek, mondhatni forradalmiak. 1050