Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 11-12. szám - Nyikolaj Bergyajev: Az Eurázsia-iskola
Eurázsia-eszme hívei túlontúl egyszerű választ adnak a kereszténység és a pogány partikularizmus kölcsönhatásának kérdésére, amikor a .hétköznapi bűnbánat” érzelgősségébe burkolózva valójában megkerülik ezt a rendkívül nyugtalanító problémát. Emellett igazuk van akkor, amikor arról beszélnek, hogy a nyugat-európai kultúra nem univerzális és nem az egyetlen kultúra, hogy ez valójában csak latin-germán kultúra, amely maga is a kulturális partikularizmus vonásaival terhes. És e kultúrán belül is óriási különbségek vannak a latin és germán kulturális típusok között. A franciák számára a germán kultúra szinte ugyanolyan kelet, mint az orosz vagy a hindi. A kultúra mindig nemzeti, sohasem intemacionális, és ezzel együtt eredményeiben nemzetek- feletti, alapjaiban egyetemes. Az emberi kultúra egyetemes alapjai nem latingermán, hanem antik alapok. Az orosz és az európai népek kultúrájának alapjai egyaránt a görög kultúrában vannak. A hellén világ hagyatékán keresztül mi nem csak a Kelethez, hanem a Nyugathoz is tartozunk. Mi pla- tonikusok vagyunk. A nyugatiak többnyire arisztoteliánusok. Valamennyiünkben a hellén szellem, az egyetemes hellén géniusz él tovább. Mi, oroszok végérvényesen ázsiaiak, keletiek maradnánk, ha megtagadnánk a görög pat- risztikát, Alekszandriai Szent Kelement, a kapadokiaiakat12', ha a turáni elem végleg fölülkerekedne bennünk. Úgy tűnik, az Eurázsia-iskola tagjai a hellén szellemi hagyatékkal szemben előnyben részesítik a turáni testi örökséget, büszkébbek Dzsingisz kánra, mint a Platónhoz és a görög egyházatyákhoz fűződő kapcsolatukra. Az eurázsiai történetíilozóíia tőrőlmetszett naturalizmus. A nemzeti-rasszista és geografíkus alapú történetfilozófia éppen úgy materialisztikus, mint a gazdasági materializmus, amennyiben tagadja, hogy a történetfilozófia szellemtudomány, az emberiség szellemi életének filozófiája, hogy a Kelet és a Nyugat, a rasszok és vérvonalak összeütközésének világán túl létezik még a szellem birodalma, melynek révén jelenhetett meg a történelemben a kereszténység. A szlavofilek kevésbé voltak naturalisták. A német idealizmus iskoláján nevelkedve, azt belülről igyekeztek meghaladni. Az Eurázsia-eszme híveinek gondolkodásából hiányzik a szellemi szabadság fogalma, amely Homjakov számára alapvető volt. Ez azt a gyanút ébreszti, hogy számukra a pravoszlávia mindenekelőtt etnográfiai jelenség, folklór, a nemzeti kultúra központi tényezője. Viszonyulásuk a pravoszláviához történelmi, külsődleges, nem pedig bensőséges, nem szellemi, nem egyetemes jelenségként kezelik. Ezért elsősorban az ún. gyakorlati pravoszlávia fontos a számukra statikus és plasztikus jelképeivel. Itt, természetesen, nem az irányzat egyes képviselőinek személyes vallásgyakorlatáról van szó, hanem az irányzat gondolatiságának jellemzőiről. Az Eurázsia-iskola tagjai számára kedves az orosz kultúra turáni alkotóeleme. Esetenként úgy tetszik, hogy nem is oroszságuk édekli őket elsősorban, hanem az ázsiai, keleti, tatár, mongol elemek az orosz kultúrában. Szent Vlagyimir egyértelműen háttérbe szorul Dzsingisz kánnal szemben. Náluk a Moszkvai Állam kikeresztelkedett tatár hercegség, a moszkvai cár - pra- voszlavizált tatár kán. Ebben az eurázsiai szívnek oly kedves cárizmusban pedig kiütközik az ázsiai törzsek eredendő pogánysága, muzulmán barbarizmusa. Az eurázsiai cárizmusban nem kerekedik fölül teljesen a kereszténység. Az iszlám iránti szeretet, a mohamedán kultusz iránti fogékonyság túlságosan erős ezekben a gondolkodókban. A mohamedánokat 1048
