Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 2. szám - Géczi János: Forgatókönyv
lányról a rovart, de cserébe ó't is megszúrja. A lány már a rajzmappával csapkod, de ahogy félig ülve ott ügyetlenkedtek, egyre több darazsat haragítottak magukra. Nincs mese, csak a futás segíthet. Elól a fiú, hátul a lány. A lány sikoltoz. A fiú hirtelen kerül meg egy laza bokrot, hogy üldözőit megtévessze, visszafut kedveséhez, oldalt rántja, s új irányba rohannak. A darázsraj méltóságteljes csillogással, de gyorsan kanyarodik utánuk. A nyílt réten, maga mögött ráncigálva a lányt, igyekszik a fiú, szabad kezével csapdos a levegőbe, fölöttük a vadul dongó szárnyasjószágok. vV A kertész vigyorogva szemléli a hajszát. Oldalára ejti távcsövét és a zsebéből dobozt húz elő. Megtapogatja, majd elsüllyeszti. Cserepes kérgű platán mögé lép, még vár. A lány a földre zuhanva kitépi a kezét a fiú ujjai közül, és már csak az arcát védi. Kilép a tisztásra, onnan kiabál:- Fusson! A sásba! Ott hasaljon! A fiú arca felpuffadt, alig lát. Fölrángatja a fűből a lányt, és a közeli, kék iriszmezőbe vetik magukat. A darazsak hosszan dongnék fölöttük, de nem szállnak a virágfejeknél lejjebb. Mire elröpül az utolsó is, a kertész már az iriszmező szélén ágál.- Azonnal jöjjenek ki! - de maga is eliszonyodva az arcoktól, megcsendesül - kijöhetnek. A lány rosszul van.- Van poharuk? - de a fiú számára értelmetlen a kertész kérdése. - A mappából! - kitép egy lapot, poharat hajtogat, kulacsából vizet tölt és két hatalmas pasztillát ejt bele. A pasztillák sisteregve pezsegnek, apró vízgömbök pattannak ki a hajtogatott pohárból.- Ez jót tesz - próbálja nyugtatni a lányt, miközben dühödten nézi a megtördelt virágszárakat.- Orvos? - szól a fiú, de már állni sem tud?- Nem kell ehhez! Kalcium. Öt perc, és semmi bajuk - Felfogja a lány fejét, óvatosan adagolja a folyadékot a nehezen nyelőnek. S mire a fiúnak is elkészül a gyógyszer, a lány testéről eltűnnek a mérges duzzanatok, maga sem hiszi, hogy mindez megtörténhetett vele. Fogja a fiú állát, amíg az magába erőlteti az italt, majd ölébe fekteti és nézi, hogyan alakul ki ismét a szeretett arc.- Hatszáz forint szálja - reccsen rájuk a kertész.- Tessék? - ül fel a fiú.- Minden letört, levágott, tönretett tő hatszáz forint.- Kiabáltam, hogy a sásba menjenek. A lány nem tudja mit kellene csinálnia, s végül ösztönétől vezérelve visszamegy az Íriszek közé, a szárakat próbálja felállítani, s visszarendezi az 103
