Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 11-12. szám - Káldi János: Koponyacsont; Fogyó tündöklet; Öreg csónak; Remény (versek)

KÁLDI JÁNOS hagyatékából

Koponyacsont

Az újsághír szerint: messze Celebeszen leltek egy koponyát márványló kövesen.

Millió éves már az a kis csontdarab.

Nincs benne vér, velő', sugárzó gondolat.

Milliónyi évig marta a zord idő, mégis villog épen, akár egy ősi kő.

Milliónyi éve ember volt, hős talán.

Álmodott egy lányról nappal és éjszakán.

Milliónyi éve hitt, remélt, jót akart, tűrte a sorscsapást, a zúgó zivatart.

Milliónyi éve tervet szőtt napra-nap, égig vitte álmát számtalan pillanat.

Millió éve - haj! - milyen volt a világ? Nyíltak-e akkor is rezedák, ibolyák?

Volt-e sok küzdelem? Volt-e sok jóremény? Volt-e ősz, volt-e tél akkor a fóldtekén?

970