Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 2. szám - Géczi János: Forgatókönyv
GÉCZI JÁNOS F orgatókönyv Természetfilmek kezdődnek ilyen korai hajnalokkal, a tömör levegőégben feloldódik a pamutpuha táj. Az alighegyek léggömbölyítettek, a tó ólomszín és sima, visszahajlik az égre. A méretek ellenére minden emberi. Kerékpározók ereszkednek le a kálváriától. Asszonyok - köztük egy éppen hogy észrevehető' fiatal férfi. Megkerülik a földön heverő' szobordarabokat, sorjázva haladnak a kifosztott, düledezó' stációk eló'tt. A legalsónál, a gázpalack-lerakóhely közelében csatlakozik hozzájuk egy újabb társuk, Cecília. Rossz nó'i kerékpárjának vázához - csak úgy csillog a rákent olajtól - kötve egy rongyokba bugyolált kapa.- Soha ilyen későn - kiabál, már a többiek mögött egyensúlyozva. Mozgását akadályozza a lába közé nyúló kapanyél.- Időben vagyunk - szól vissza az első, de azért gyorsít.- Ott lesz?- Majrézik - állapítja meg Anna. - Akkor ne gyere!- Ha mégis?- Tartsd a szád.- Én sohasem félhetek?- Akkor ne gyere - torkolja le immár Zsuzsa, a leglomposabb. A homokbuckákat sötét, szúrós levelű bokrok nőtték be. Csöppet sem növényszerűek: elterpedt foltjaik alatt - akárha festett árnyak - lágy karéjú moha - és zúzmófoltok. A szabad homokfelszín csillámló és hullámos. Leszállnak a kerékpárokról, de úgy is nehezen haladnak. Hátuk mögött már megjelent a Nap.- Megtudja? - kérdi szinte önmagától Cecília, nem számítva arra, hogy a többiek meghallhatják.- Még ágyban van - nyugtatja Zsuzsa.- Azt is tudod, milyen gatyában? - szemtelenkedik Lacika.- Azt is.- Mellőle jött - vonja le a következtetést Ildikó.- Bolond! 0 most rá! - Anna mérgelődik. - Lökött vénember - áll meg egy pillanatra, és kirázza a cipőjéből a port.- De lányok! - parancsol rendet Ildikó. v>. A homokbuckák sora véget ér egyszer: végtelen széles mezőn hajolnak a szélbe. Majd lakatlan, omlott falú tanyaházak között kanyarognak, mígnem 97
