Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / Különszám - Hermann Róbert: Gyulafehérvár ostroma
HERMANN RÓBERT Gyulafehérvár ostroma Gyulafehérvár erődje a Maros völgyében, az erdélyi Érchegység keleti lejtőinél fekszik. Az erőd (benne a felsőváros) egy magaslaton található, dél és kelet felől ehhez kapcsolódik az Alsóváros, vagy ahogy akkor nevezték, a Város. A vártól nyugatra a Mammut-hegy, délnyugatra az Akasztófa-hegy emelkedik. Ezek magasabbak a várhegynél, tehát az erőd ezekről könnyen belőhető. Amikor II. József 1779-es erdélyi útja során megtekintette az erődöt, erre utalva mondta: „A vár jól van építve, de egy hibája van, és ez az, hogy nem lehet tovaszállítani”. Az Akasztófa-hegy mögött, a Maros jobb partján fekszik Marosportus, amely kamarai sóraktárral és -pénztárral rendelkezett, ezzel átellenben Marosváradja. A két települést cölöphíd kötötte össze, amely az egyetlen állandó híd volt a Maroson. Gyulafehérvár Erdély egyetlen komolyan kiépített, hosszabb védelemre alkalmas erődje volt 1848-49-ben. A keletre fekvő Brassó és Nagyszeben inkább erődített városok voltak, a szintén a Maros völgyében található dévai sziklavárat pedig méretei sem tették alkalmassá nagyobb sereg befogadására. A gyulafehérvári vár a XVTXVII. század folyamán gyakran esett áldozatul az Erdélyt széltében-hosszában dúló török, tatár és más csapatok pusztításainak. 1711-ben a vár egyetlen egyszerű falból állt, amely csaknem négyszög alakban vette körül a felsővárost, s amelynek mindössze két bástyája volt. Az erőd kiépítését III. Károly király (VI. Károly császár) kezdte meg 1714- ben, s magát az erődöt róla nevezték el Karlsburgnak, magyarul Károlyfe- hérvárnak. Az erődítés terveit Giovanni Morandi Visconti olasz hadmérnök készítette. Az erődítményt hét bástyával látták el, és Vauban francia hadmérnök erődítési rendszere alapján építették ki. Az építtetést Stainville gróf, tábornok vezetése alatt Weiß mérnökkari alezredes, később ezredes irányította, majd Weiß halála után Pletzger mérnökkari százados fejezte be. 1763-ban az erőd még nem rendelkezett a biztonságos közlekedést lehetővé tevő fedett úttal, a külső védműveknek még csak egy részét építették meg. 1812-ben újrakezdték a munkálatokat, illetve az erődöt igyekeztek kijavítani, de aztán - valószínűleg pénzhiány miatt - csakhamar leállították a munkát. 1848-ban Gyulafehérvár meglehetősen gyenge helyőrséggel rendelkezett, ugyanakkor itt voltak a cs. kir. helyőrség legkomolyabb fegyverraktárai. Amikor V. Ferdinánd október 3-i manifesztumában feloszlatta a magyar országgyűlést, az országot a haditörvények alá rendelte, s a magyarországi haderők fővezérévé, s egyben teljhatalmú királyi biztossá Josip Jellacic horvát bánt nevezte ki. A cs. kir. főhadparancsnokságok közül a temesvári (bánsági) és a nagyszebeni (erdélyi) is felmondta az engedelmességet a magyar ország562
