Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5-6. szám - MELLÉKLET - Írottkő Stúdió
PRÓZA ----------------------------------------------------------------------------XX} tudok hétvégén majd oda fogok látogatni. A leglényegesebb viszont az a tény, hogy aggódom miattad, nem vagy-e beteg. Remélem nem, s ha előbb nem is, májusban újra tudunk találkozni a zónában. Miért nem szólsz - megszakadt, mert már más telefonált: Imola vagyok. Most kaptam kézhez mindkét írásod. Örülök neked, éppen Keith Jarrettet hallgatom a tőled kapott kazettáról. Nem véletlen, hogy a múltkori telefonnál „semmit" nem mondtam. Én ugyanis a te életed ellenkezőjét élem. Most éppen az élménygyűjtő szakaszban vagyok. Legfeljebb eseményeket, történeteket tudnék mondani a zónáról, de azt rengeteget. (Ez is nagy dolog ám! Ancsel Éva szerint a történésben az emberiség ab- szolútumai nyilvánulnak meg.) A múlt hétvégén voltam otthon. Nagyon nem tetszett, pedig sokáig kint voltam a zónában. Úgy döntöttem, ritkábbra veszem a hazalátogatást. Egyik beteg 2 liter vért kapott. Örülök, hogy szépen leveleztek Fülöppel. Én nem biztos, hogy olyan jó levéltárs lennék (igyekszem ezért így telefonon elmondani). Fontosabbnak tartom, hogy találkozzunk. Szívesen elmennék hozzád, hogy meglátogassalak. Kicsit vágyom is olyan csöndes helyre, ahol nem rohannak le rögtön. Meg akár együtt hallgatni is jó. Nagyon várom, hogy megszólalj, miért nem szólsz? Érzem, hogy ott vagy a vonal túlsó végén, kicsit vágyódom utánad, tudod ez mit jelent? - letette. Euridonál a telefonhívásoknál, az Istenbe vetett hitben van vallásának értelme, igazi lényege. A hit aktusának egyedül fontos szerepét emeli ki, a régi misztikához kapcsolódik, de máris újabb hívás jön: Régen nem hívtalak már, de nem vagyok jó hangulatban, nincs igazán kedvem.' Ünnepeim nincsenek, nem tudok róluk, és nem is akarok. Jő lesz találkozni, kb. 2 hét múlva lenne rá lehetőség, ha neked is megfelel. De addig még lehet erről telefonálni. Dolgoznom kell a zónában. Húsvétkor tánctalálkozó lesz. Ezt évente egy alkalommal rendezik meg. Az ország legjobb népdalénekeseit lehet hallani, egész álló nap. Múlt hétvégéről tudtunk, hogy akkor lesz, helyette Magyar men- nyegző volt. Nagyszerű volt, de a táncházat sem szabad kihagyni. Régi szokásokat elevenítettek fel, mondókák, stb. És micsoda tánc volt az! Azt hinné az ember, a mi ősi táncunk nehéz, nyomasztó, pedig nem így van! Tudott mulatni a magyar, de ez nem az az ugra-bugra, mint például az osztrákoké, hanem valami szép és nemes. Az az egyenes tartás, a magasba lendülő lábak, felejthetetlen. Mennyegzőről volt szó, úgyhogy mielőtt elvonult volna a pár, ketten táncoltak. Sötét volt, csak őket követte a fény. A nagy színpad felett volt egy kisebb, messze volt, és a távoli két alakon a fény, jelképezve, milyem meghitt dolog ez. Lassan, nagyon lassan táncoltak, csak a hegedű szólt. Fel nem foghatom, hogy lehet ennyire lágyan mozogni, és mégis akkora tartással! Beleborzongtam. Mintha lassítva lett volna az egész, oly érzése volt az embernek, hogy kettejükön kívül senki sincs a világon. Nem hiszem, hogy van a világon még egy nép, akinek ilyen hagyományai lennének. Voltak, illetve jöttek erdélyi öregek is. Náluk aztán még egy kicsit sem lehetett érezni, hogy esetleg meg lenne koreografálva a táncuk. Szabadon táncoltak, a férfiak cifrázták, az asszonyok pedig valami lassú mozgással vártak rájuk. Na és a verbunkot, nem is tudom, hogy kell pontosan mondani, hogy azt hogy tudták táncolni! Egy férfi, aki egyedül táncol, szinte felemelkedik a föld fölé. Az jut eszembe, hogy a hatvanas-hetvenes évek nagy zenéire, Janis Joplin, Cream, ezekre is csak egyedül lehetett igazán táncolni, és tökéletesen feloldódni. A néptánc igen ősi, és úgy az igazi, ha a férfi, férfiak egyedül járják. A lényeg az, nem tudok betelni vele. 5. Ismét a zónában vagyunk. Miller Alkuja megy, és az Eqvus. - Miller nagyon közel volt hozzám mindig is (ezt a darabot nem olvastam még), talán azért van így, mert I
