Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 8. szám - Rónay László: A fertő elfeledett költője: Mentes Mihály
A lélek orgonái Mentes Mihály természetlírájának néhány szép darabját tartalmazza. Az ügye, csak alszik ciklusban szülőfaluja és a Fertő' látványa, a kedves, idillikus napok hozzák meg lelke békességét. Személyes reflexiók és finom tájleírások váltogatják egymást, a költemények gyermeki egyszerűséggel fejezik ki a hétköznapok történéseit. A magyarázó szándék ugyan ezeket a műveit is áthatja, de nem zavaró, tanító jelleggel, inkább átlelkesülten. A Remete éneke (1938) magányos, szemlélőik) lélek érzésvilágát tálja az olvasó elé. Ebben a kötetben érződik, hogy Mentes Mihály mindinkább kiszorult az irodalmi életből: a katolikus költők szerveződési kísérletei sikertelenek maradtak, a lapok Budapesten jelentek meg, csak kuriózumként szerepeltették a vidéki költőt, a kritika sem figyelt fel letisztult, bánatát és magányát szemérmesen rejtegető, Istennél vigaszt kereső verseire. Az imád- ságos ember vallomásait érdekesen ellenpontozzák öntudatos magyarságversei. Ezekben a szívét másokért megosztó, paraszti őseire büszke, a hétköznapi tevékenység becsületét átérző költő szólal meg, aki a hit stációit ábrázolva emelkedik egyre följebb, Isten trónusa felé. Kevésbé szerencsések a hittételeket kifejező költeményei, ezekben a témát nem sikerült igazán megélt, belső szenvedéllyel kifejeznie, mintha teológiai kiskátét foglalna verses formába. Néhány versében számot vet az emberi aljassággal, árulással, érződik, hogy fokozódó aggodalommal figyelte az istentagadó diktátorok világát. S megint feltűnik a papi sors megannyi nehézsége, bánatra hangoló eseménye, Krisztus követésének felelőssége: Csorog, csorog szívemre most a bánat: Sok apró tűszúrás-seben elárad. Szegény szívem lázasan, félve, fázva Takarózik lágy, könnyes bódulásba. Annyi szív jött kínzottan, üldözötten. Sebeiket malaszttal bekötöztem. Elmentek gyógyultan, mosollyal telten. Gyötrelmüket én magamba leheltem. Ó, mennyi gyötrelem, bűn, mennyi kétség, Mennyi láz, félelem, mennyi sötétség: Csupa seb az élet. Olajba, mézbe Takarnám: a szívemig fáj igézve. Minden sebek sebemmé lesznek. Fájnak. Rajtuk csorog szívemre most a bánat. (Szívemre csorog a bánat) Gondolkodásmódjáról, a világ bánatával való azonosulásáról sok mindent elárul, hogy a háború idején alig-alig jelent meg verse. Jeremiás siralmainak fordításán és kommentárjain dolgozott. A kis kötet 1944-ben jelent meg a 915
