Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 8. szám - Kuntár Lajos: Vasi Szemle kontra Írott Kő
osztályok eltérő korú és politikai nézetű tagokat tömörítettek, s ennek következtében gyakran volt véleménykülönbség egyes kérdésekben, az események s jelenségek megítélésében a vezetés és a hatóságok, de a tagok részéről is. Bárdosi Németh János az „Utak és utitársak” című, 1975-ben megjelent könyvében megörökíti dr. Ostffy Lajos főispán elmarasztalásait egyes írók meghívása, szerepeltetése miatt. Másirányú - egyházi - külső hatás érvényesülésére Székely Lászlónak 1987. január 1-én kelt, hozzám írt levelében így utal: „Dr. Rogács kanonoknak a Katolikus Sajtóhölgybizottságon keresztül elég élénk befolyása volt a szombathelyi irodalmi életre, hogy a Kosztolányi-est nem járt kellő sikerrel, ahhoz az ő „előhangja” is hozzájárulhatott. O beszélte rá Finta Sándort, a jeles pedagógust és költőt, hogy mondjon le a KE irodalmi szakosztályának elnökségéről. A tagok utána nem érdemeimért, hanem dacból „csak azért is” kát. papot választottak elnöküknek.” Finta Sándor, aki az elnöki tisztet Kapi béla ev. püspöktől vette át, a püspöki (katolikus) elemi iskola igazgatója lévén, erősen függött az iskolák felügyeletében jelentős szerepet betöltő Rogács kanonoktól (későbbbi pécsi püspök), ezért volt eredményes a „rábeszélése” az elnöki tisztről önként lemondásában. A „csak azértis” megválasztott Székely László teológiai tanár 1927 és 1932 között irányította a vasi írók közösségét. A Kulturegyesület az ő javaslatára járult hozzá az irodalmi szakosztályának a Faludi Ferenc Irodalmi Társaságra kereszteléséhez. A több kötetes papköltő elnökségének ideje alatt éleződött ki az írói tábor jelentős része és a vezetés közt lappangó, de erősödő ellentét. Az 1932-re kialakult helyzetre így emlékezett vissza az előbb idézett levelében: „Öt éve elnökösködtem, s már lemondtam, amikor Hegedűs Ferenc, a „Vasvármegye” c. napilag egyik szerkesztője cikk-sorozatban foglalkozott szerény személyemmel, ellenséges tónusban. A támadásra Fábián Gyula írt nevem védelmében cikket, Pável Ágostonnak egy órájába került, hogy a cikk megjelentetéséről lebeszélje Fábiánt; talán nem akarta, hogy a vita elmérgedjen.” Nemzedéki ellentét Az idézett Székely-levélben említett vita előbb a Kulturegyesület, majd a Faludi Ferenc Társaság vezetése és tagsága egy része közt folyt, aminek az élet sok terén tapasztalható generációs ellentét volt az okozója, alapja pedig az irodalmi életben a hagyományos és az új - a konzervatív és a modern - irányzatok ütközése. A modernség ugyan nem életkor kérdése, de általában a fiatalok képviselik, zömmel ők keresik az új utakat: témában és kifejezési módban. Szombathelyen is a fiatal írók jelentkeztek új mondanivalóval, stílussal, amit az idősek elvetettek, támadtak: szóban és írásban. A konzervatívok ellenérzése a modemnekkel szemben olyan nagy fokú volt, hogy akadt köztük neves, közéleti személy, aki egyszerűen a közkórház idegosztályán kezeltette volna az új irányzat követőit. Nézetével a sajtó is foglalkozott: jJánossy Gábor a közkórház idegosztályára küldi a modern költőket” címmel számolt be a „Vasvármegye” 1932. január 19-én a Kulturegyesület havi irodalmi délutánjáról, amelyen Celldömölk országgyűlési képviselője is szerepelt. Jánossy Éhen Gyula költészetét elemezve marasztalta el a „kubistákat és egyéb bolondgombaistákat”, akiknek írásaitól - szerinte - mindenki a fal888
