Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 8. szám - László Gyula: Farkas Jánosról
de egyet szeretnék elöljáróban megjegyezni: nem esett az akkor ott kint erősen divatos sumir szófejtés csapdájába. Ahogy emlékszem mintegy négyszáz oldalt kitévő levelezésében egyetlen egyszer fordult elő a sumir nyelvészkedés és akkor is élesen elítéli. Padányi Viktor egyik szófejtését bírálta 1978 áprilisában írott levelében. Pedig ez nagy szó volt akkoriban. Emlékszem, az egyik amerikai magyar kiadó ajánlatot tett nekem kisebb tanulmányaimnak egy kötetben való kiadására, kedvező feltételek mellett, de hozzátette, hogy írjak a végére valami sumirosat, mert másként nem veszik. A kiadásból természetesen nem lett semmi! Farkas nyelvi feltevéseihez a legjobb szakkönyveket használta. Állandóan kézében volt a Történeti Etimológiai Szótár és igen sok szakkönyvet megszerzett. Legfőképpen abban tért el az elfogadott nyelvészeti eredményektől, hogy más tagolással olvasta régi szavainkat. Amint többször írta, ha a török nyelv szabályai szerint olvassuk, természetes, hogy török eredetet hozunk ki belőle. Néhány példát idézek, bizonyos vagyok benne, hogy tanult nyelvészeink nem fogadják el majd a szófejtéseket. Azonban ez is hozzátartozik Farkas János arcképéhez. Bevallom, hogy képtelen vagyok hosszú fejtegetéseit követni, viszont rövidre fogva, csak az eredményt közölve igaztalan támadásoknak tenném ki feltevéseit. Megkísérlem idézetekkel bemutatni, hogy például a jnegyer” népnév magyarázatát miként kísérelte meg. Először is tudomásul vette a TESz szófejtését s azt bírálta. Arra az eredményre jutott, hogy: (1977. októberi leveléből) „A magyar név valóban összetett szó, de nem két hanem három részből áll, éspedig a ma főnévből a dar-der másik főnévből és áll a j-alakú, a dar-der alakú főnév testében benne hangzó birtokos jelzőből. A név helyes olvasata pedig nem magy-ar, hanem ma-gyar (ez épp olyan különbség, mint az onogur név on-ogur, és o-no-gur olvasata között...). A magyar-magyar-ma- gyar név eredetileg területnév, a magyari pedig az aki, vagy ami a magyar néven nevezett területet birtokolja...” Hasonlóan meglepő feltevéseket fogalmaz meg a fagy, az Álmos Árpád nevekkel, a hun névvel, a szablya szóval, virág és bor szavunkkal, stb. stb. kapcsolatban. Voltaképpen igaztalan eljárás, hogy csak a végeredményeket közöljük, a hozzávezető hosszú elemzések nélkül. Ami voltaképpeni őstörténetünket illeti, arról 20 és több oldalas levelei szólnak. Az igazat megvallva képtelen vagyok végigbetűzni. Az onogurokra alapítja őstörténetünket, felteszem, hogy részben könyveim hatására, amelyeket ismer. Beszámolómnak ez a fejezete még tallózásnak sem mondható, dehát végülis célom a szobrász nagyszerű művészetének felelevenítése volt, pontosabban csak elindítani szeretném megbecsülésének folyamatát. Nem olyan gazdag a magyar művészet, hogy egy ilyen nagyságú, életművet elherdáljon. Többszáz oldalt kitévő nyelvészeti fejtegetéseinek értékelését avatott nyelvészre kellene bízni, aki nyomonkövetné ennek az eredeti elmének szeszélyes útját. Valamit a jövő elképzeléséről Farkas János életművének összegyűjtése és bemutatása lenne az első lépés igaz megbecsüléséhez. Egy kamarakiállítást biztosan megtöltenének hazai 875
