Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 8. szám - Békássy Éva: A sennyei tölgyhöz; Weöres Sanyinak; Rocca Di Papa (versek)

Fekete Völgy: nyakra-főre Mászom hát az írottkőre.

Egyre tovább, csak előre, Borostyánnal fedett kőre (Vágyaimnak titkos őre).

íjgy bolyongok, míg vétőre Alomlábon hazatérve (Jaj, mert másképp nem lehetett), Borjuskerti sírok felett Sennyén játszom kísérteiét.

Lásd fent a szikla város: a déli kék fölött égig mered barnája, rózsát mímel sziklája. Tíz hosszú éven át hazátlan magányom kőre írt naptára, töretlen határa.

Köve volt könnyem, köve volt házam, kőbe vájt útjain lépcsőit másztam.

Kőből font álom felhő foszlánnyá vált, álom felhő fölött nyomorúságom szállt.

Köve volt szívem, köve volt átkom, kővé vált időn át lépcsőit számláltam.

864

Rocca Di Papa