Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 8. szám - Fábián László: Búcsú (vers); Kőre írt naptár
FÁBIÁN LÁSZLÓ Búcsú Békási Éva halálára melletted felnőttek a hadfiak és elhullottak mind a véres csatákon barátnők költők hites férjurak neve mögött mindenütt rég halál van tanúskodtál egy évszázadot szolid derűvel folajzott tudattal aztán mikor a szív kifáradott úgy döntöttél, hogy az ész sem marasztal és finoman kötötte szellemed a mibennünk elnyűtt empíriákat egy ködlő múlthoz mely egy volt veled és belőle éltek a vágyak most már lehellet viszi lelkedet miénk meg gyalog végképp nélküled Kőre írt naptár Különös dolog az irodalmi emlékezet. Különös és kiszámíthatatlan. Békássy Ferencnek Babits Mihály volt a mentora, azaz: inkább emlékezetének ápolója, úgy tetszik azonban neki sem volt elég súlya ahhoz, hogy bevésse ezt a nevet az irodalomtörténetbe. Holott ráerősített Cs. Szabó, ráerősített Vas István is, sőt, egy történeti értekezésében Jeszenszky Géza említi nevét. Tavaly pedig Zsennyében, a kastélykert falán emléktáblát avattunk neki. Sajnos, ide már nem hívhattuk meg legfiatalabb húgát, Békássy Évát, aki akkor még élt Bécsben és komolyan érdeklődött fivére emléktáblája iránt. Miképpen fivérének irodalmi utóélete iránt is. Nem túlzás kijelenteni, hogy ez az idős asszony - most húnyt el századik életévében - haláláig hűséges ápolója volt Ferenc bátyja örökségének. De hát hogyne lett volna, amikor pontosan tudta, kit veszített el a huszonkét esztendős huszárönkéntesben a Galíciai fronton. Azt az embert, aki eszmélésére a legnagyobb hatással volt, akinek példája erősítette abban, hogy 860
